Mélybe Emelkedés

Lomtalanítottam a gondolataim, de senki nem vitte el
Mindegy, maradj, megszoktuk már egymást idebenn
Csak kergetem a szót, csak kergetem a gondot, de soha nem hagyott el
Most leteszem eléd, hozzám visszatért a fény
Távoli kaland a képzeletem
Hajamban a szél, előttem egy cél, most az adjon ihletet
Elragad az élet, tetszenek a fények, isten alulról integet

Romkocsmák mélyébe visz az áradat
Most elképzelni sem tudnék jobb barátokat
A boldogság megragadja és elviszi a lelkem
Már csak azt kéne megtalálnom, hogy merre mentek

Hétfő este, megint üres minden, leláncol az ágyam
A földről unottan szedegetem a dopamindarabkákat
Aztán rájövök, hogy nem is olyan rossz, van itt még tartalék
A kutyáknak is ha mást nem, legalább ott van a maradék
A nap lefolyt az égről a Dunába, pislákol a vízen
Az éjszaka magával ránt, és én engedem, hadd vigyen

Romkocsmák mélyébe visz az áradat
Most elképzelni sem tudnék jobb barátokat
A boldogság megragadja és elviszi a lelkem
Már csak azt kéne megtalálnom, hogy merre mentek

Romkocsmák mélyébe visz az áradat
Most elképzelni sem tudnék jobb barátokat
A boldogság megragadja és elviszi a lelkem
Már csak azt kéne megtalálnom, hogy merre mentek