Kalandra!

Halhatatlant teremtenék, de elnyel az elmosódó való
A tehetség önmagában csak egy tengeren hánykolódó hajó
Hullámveréssel büntetik a közéjük vágyót az istenek
S az ősi viharban táncolva nem találok ihletet
Az idővel együtt múlunk, nincs jövőnk csak múltunk
Belenyugodni mégsem megy, ez büntetés, és nem kegy
Vén hajósnak révre vér a bér
Így, vagy úgy, de utunk végre véget ér
Múlandóság oltárán áldozat, pogány rítus: kárhozat

Hajótöröttek vagyunk mind, a saját képességünk köt gúzsba
Béklyó az adottság, ha nincs, aki a fülembe súgna
S kálváriámból íme így lesz édes teher
Ha a múzsám a homlokomra csókot lehel
De az örökkévalót szűk marokkal mérik



Credits
Writer(s): Gergo Hajba, Zsolt Banhalmi, Jozsef Szilveszter Denes
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link