Kiseper
Szóval beszéljünk arról
Hogy hányszor kérdezted magadtól
Hogy miért dől rád az Isten fája
Van-e egyáltalán értelme felkelni holnap
Miért megy le a nap anélkül
Hogy az a bizonyos mágikus pillanat
Az örökkévalósággá vált volna eggyé
Csak csonka gondolatok
És gondtalan csontvázak hevernek a szíved temetőjében
Miközben te minduntalan hajszolod azt az elérhetetlen képet
Amit a mámoros esték és kietlen másnapok ígértek
Csak hogy végül egyetlen érzésben összpontosuljon minden
Amire már régóta vártál
Hogy a dallamtalan szíved verése
Újra visszhangozza a régi álmok hangját
Hogy úgy érezd ez a pillanat
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
És amikor azt hitted hogy vége
Egyszercsak újra megjelenik az a csodálatos
Ám ugyanakkor terhes csillag
Aminek egyetlen reménysugara újra betölti az éjjelt
És kiüríti a nappalokat
Te pedig remegő szívvel
És szorított torokkal ülsz a szentségtelen sorsod leghátsó ülésen
Csukott szemmel bízva a szebb jövőben
Abban a félig elhomályositott képben
Amit kitört foggal és véres kezekkel is addig szorítasz
Amíg testedben pislákol az érzés
És nem szűnik a vágy a teljesség iránt
Ezért a pillanatért élünk
És ezért az életért szenvedünk most mindannyian
Hogy hányszor kérdezted magadtól
Hogy miért dől rád az Isten fája
Van-e egyáltalán értelme felkelni holnap
Miért megy le a nap anélkül
Hogy az a bizonyos mágikus pillanat
Az örökkévalósággá vált volna eggyé
Csak csonka gondolatok
És gondtalan csontvázak hevernek a szíved temetőjében
Miközben te minduntalan hajszolod azt az elérhetetlen képet
Amit a mámoros esték és kietlen másnapok ígértek
Csak hogy végül egyetlen érzésben összpontosuljon minden
Amire már régóta vártál
Hogy a dallamtalan szíved verése
Újra visszhangozza a régi álmok hangját
Hogy úgy érezd ez a pillanat
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
Lelkedből kiseper, és soha nem érhet véget
És amikor azt hitted hogy vége
Egyszercsak újra megjelenik az a csodálatos
Ám ugyanakkor terhes csillag
Aminek egyetlen reménysugara újra betölti az éjjelt
És kiüríti a nappalokat
Te pedig remegő szívvel
És szorított torokkal ülsz a szentségtelen sorsod leghátsó ülésen
Csukott szemmel bízva a szebb jövőben
Abban a félig elhomályositott képben
Amit kitört foggal és véres kezekkel is addig szorítasz
Amíg testedben pislákol az érzés
És nem szűnik a vágy a teljesség iránt
Ezért a pillanatért élünk
És ezért az életért szenvedünk most mindannyian
Credits
Writer(s): Adam Szucs, Marton Pap, Alex Veligdan, Milan Kosztyi, Adam Szandai
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.