Csak kérdezz

Pattog a vízcsepp a járdaszegélyen
Pedig nem volt még eső
Ébred a fákon pihenő harmat
Érzem, megterhelő
Monoton lépteim nyomában
Az árnyékom csak egyre nő
Belefér lassan az egész város
Magamon röhögök és persze ő

Egoizmus mögött rejti el a boldogságom
De ha mélyen a szemébe nézek, akkor
Akkor is magamat látom

Elfogynak a fények, most senki nem beszél
A múltba vájok, mint szögek a falban
Amiket úgy vertek belém
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél

Kifolyik lassan a szívem a számon
Emberi érzést kéreget
Hogy így legyen csendes éjszakámból
Lármázó éjjelem
Vicsorog a végzet a fogsorában
Megrágott eldobott idő
Útmenti, szürke félhomályban
Figyel, ki lesz a következő

Hedonizmus helyett jól lakott a megszokásból
De ha mélyen a szemébe nézek, akkor
Akkor is magamat látom

Elfogynak a fények, most senki nem beszél
A múltba vájok, mint szögek a falban
Amiket úgy vertek belém
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél

Elfogynak a fények, most senki nem beszél
A múltba vájok, mint szögek a falban
Amiket úgy vertek belém
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél
Csak egy kérdésre várok, de senki nem beszél

Mindenki hallgat és nem beszél