Teknős

Belibben a lanka világa lakomba, kalappal a gomba, galambbal a béke
Lelankad a lápokon áthaladó szent útmutatónak a nappali fénye
Süpped a lápban a táj hagyatéka, elalszik örökre a hajdani kéreg
De lüktet egy gépezet édeni álma, feltámad a szunnyadó karboni élet
Belobban a kőzet, de látnivaló, hogy a tervünk a füstben végbemenő
S végül elévül a mély levegő, vennél, holott együtt ég veled Ő
Mily' mennyei kéj kergetése végett az emberiség elgémberedett
Míg ringat a "mossuk kezeinket", learatjuk az összes babérlevelet

Öko-lóg a láb, a lábnyom párban pállva
Pára száll a széllel égbe és beléd, belém, a rétbe, fűbe, fába
Öko-lóg a láb, a lábnyom párban pállva
Pára száll a széllel égbe és beléd, belém, a rétbe, fűbe, fába

Elillan a kákalakó, kelepel katatón csecsemővel a gólya
Ma patyolat paplan az agónia, a halál a kalásznak táptalaj takarója
Karóval a kertek alatt matató temetők
Kerepelnek a csontokon szenderedőt
Teknősnek a rejtek a nap terítő, míg a fellegek fenn fel nem fedik őt
A tó teteje csepereg, tótágast áll a meder feneke, formát önt
Átitat a zivatar tele leülepedett halállal, a mag sejtet ölt

Öko-lóg a láb, a lábnyom párban pállva
Pára száll a széllel égbe és beléd, belém, a rétbe, fűbe, fába
Öko-lóg a láb, a lábnyom párban pállva
Pára száll a széllel égbe és beléd, belém, a rétbe, fűbe, fába

A nap tava tákol nádtetejű kajibát, hol akác, hol fűz szeli át
Peremén vadszőlő telepedik rá, rendet teremt a felfordulás
Ma hallgatag átutazóként álmodok életet, hallgat bennem az űr
Így maskara bábunak jórészt tettetem önmagam, hallgat bennem a vár
Ma hallgatag átutazóként álmodok életet, hallgat bennem a vágy
Így maskara bábunak jórészt tettetem önmagam, hallgat bennem a tűz

Annyira fontosnak tűnik minden, áltat az álmodozás
Mit gondolsz, mit érzel, mit mondasz, és hogy mit csinálsz
Annyira nagy ez a hely, annyira nagy, hogy nem bírom el



Credits
Writer(s): Andras Pal, Botond Salamon
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link