Dunántúl

Ma éjjel megmászom a hegyeteket
Elkezdem az élet egyetemet
Ez egy város, ami kifacsar és megfojt
A csepp ami tapad az ablakon és elfolyt
Párás a levegő és párás tüdő
Párás szemekkel aggódik a gyerekért a szülő
Parlagon hagytak az anyagi dolgok
Amik nem tömik be a szíveden a foltot
Mossa a patak ki belőle a vért
Keresem de nem tudom mi az ami szép
A szemed, a szád, a szívem, az ágy
De csak zene ezek elől egyedül a vért
Az önzőség a szag és a belsőm a szimat
Ugy vonzza magába mint nikotint a kisagy
Egyedül a hegyen és egyedül a táncban
Egyedül a házban és csak dagad a számla

Dunántúlon meleg van, ritkán látunk havat
Önző a tél és elmossa mindig a nyarat
És most minden tiszta latyak, nem véd a kabátom
Itt állok a Hádában és most is csak rád várok
Hogy turizzunk együtt egy szép dzsekit
Betegyél egy snust és kérj egy zsepit
De ez a lángom, nem dobhatom le ezt a láncom
Akkor sem ha egyedül te vagy nekem kabátom

Dunántúlon meleg van, ritkán látunk havat
Önző a tél és elmossa mindig a nyarat
És most minden tiszta latyak, nem véd a kabátom
Itt állok a Hádában és most is csak rád várok
Hogy turizzunk együtt egy szép dzsekit
Betegyél egy snust és kérj egy zsepit
De ez a lángom, nem dobhatom le ezt a láncom
Akkor sem ha egyedül te vagy nekem kabátom