Elég

Ülök a múltamon
Körötte vasbeton
A tapéták alatt
Szomszédok alszanak
Szuroktömeg az éj
Azt mondogatom
Azt mondogatom
Ne félj, ne félj

Úgysem lesz önmaga
A másik jön haza
Rohanni kellene
Nem győzhetsz ellene
Nézz ide, a cuccomat én
Már összepakoltam
Összepakoltam rég
Ne félj, ne félj

Mondd vége van, vagy képzelem
Hogy túl vagyok már mindezen?
De biztosan tudom, hogy már elég.

Mint mélységből a sötét -
Sötétségben a szobám
Ajtaja alatt a fény
Riadtsárga, halovány
És beszivárog vele
Az a hüllőforma lény
Ami úgy néz vissza rám
Mint mélységből a sötét

Ne mozdulj, ne reagálj
Ha áldozatot keres
Azt sziszegi, hogy neki
Te vagy a tökéletes
Finoman kebelez be
És rágatlanul emészt
Szorít, hogy kilélegezz
Ne mozdulj, ne reagálj

Mondd vége van, vagy képzelem,
Hogy túl vagyok már mindezen?
De biztosan tudom, hogy már elég.

Előtte állsz
Nem bírod tovább
És csak üvöltesz
A szemed, a szád
Fénnyel telik meg
Ahogy az éjszakák
A falak ledőlnek
Elolvad a világ



Credits
Writer(s): Győrffy Gyula, Hock Attila, Hock Zoltán, Kerekes Gergely, Likó Marcell
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link