Nyál a.k.a. Rom Antika

Just an old fashioned love song playin' on the radio
Ez itt a Szerelem-nóta.

Levetkőzve a gátlásokat, a lelkem szabadon szárnyal

A bájjal, a nyállal megkent alibi dumával
Kapcsolatot próbálok teremteni a szép száddal
Csak bátran, Már épp eleget vártam
Én múltban hibáztam, igen, olykor mellé nyúltam.
Lelkem szótlan sóhaja most ismét robban.
Minden pillanatban itt a vágy az agyamba kavar.
Csak egy pillanatnyi elmezavar.
Remeg a gyomrom, az agyam talán mást akar.
A lepel mögött a tested is talán mást takar.
Ezermillió kétely, gyógyulatlan sebek között még is
Van Neked ebben a pillanatban még hely.
De kétlem, hogy elérkezettnek érzem az időt,
Hogy előtted az énemet teljességében a felfessem,
De az első lépéseket mégis megteszem... ja.
Ez nem illedelem, hanem vad vonzalom, Rólad a szemem le se veszem.
Önzetlenül akarom, a részemet kiveszem
Nem tagadom, hogy örülök, hogy boldoggá tesz akár egy percre itt a vonzalom,

Tudom, hogy akarom.
Elmaradt a mámor; kiránt a hétköznapok zajából, Ámor; minden egyes szavából szobrokat faragnék, mámor.

Első érintések első édes csók, édes, első kedves bók, szívből szóló dallamok.
Szívből szól.
Sokáig nem tudtam, hogy utánad kutattam.

Mára már tudom, tudatom gyermekien tudatlan.
Igazság szerint kevésnek érzem magam,
Messze még az idő, hogy az alkalmat megragadjam.
Hozzád, Neked írok, mégis magamról beszélek,
Mert félek a felismeréstől, hogy Te érted élek.
Kicsi kora óta az ember, azt hallja:
Az élet egy körforgás, mindig más az íz, de mindig ugyanaz a forrás.
Folyton folyvást kerülnénk a rontást,
A testet, lelket érő leépítő bontást.
Ha kihunynak, fényeibe újabb csillag ragyog,
Aztán újabb nappalok, és én újra rab vagyok.
Hiányzó láncszemek, melyek megtörik a kerek ívet.
A véráram hiánya megnehezíti a szívet.
Erősen hangzik, de gyengéden ápol,
Hogy oly közel vagy hozzám, de mégis messzi távol.
Hangod lágyan simogat, imádom ujjaidat,
Mikor bőrömön nyugszik, vagy ujjaimmal összetapad.

Ha csak a közelemben vagy, minden receptorom téged fürkész.
Illatod selymes fátyolként körülülel,
Ugyanakkor e varázs egy csettintésre elvész, ha elmész.

Elmaradt a mámor; kiránt a hétköznapok zajából, Ámor; minden egyes szavából szobrokat faragnék, mámor.

Első érintések első édes csók, édes, első kedves bók, szívből szóló dallamok.
Szívből szól.
Come on, baby!
Come on, baby!
Elmaradt a mámor; kiránt a hétköznapok zajából, minden egyes szavából szobrokat faragnék, mámor.
Első érintések első édes csók.