Őrangyal

Bárcsak újra élhetném, mikor még minden jó volt régen
Annó az égre nézve kéket láttam, most meg téged
Nem értem, hogy miért nem fairplay ez az élet
Köztünk jártál glóriában, minden szavad belénk égett
Régen a szárnyad védett, de túlhajszoltad a léted
És most nézd meg, egy éjjen értünk adtad a véred
Most virrad éjjel a mélyem és megélem az elméket
Testvérem hiányzol, de légy szabad csendes szélben
A bánatom már a hiányod váltja fel a mellkasban
Kicsiként tesót akartam, mikor megismertelek megkaptam
A fájó szikra megpattan a tűzből és most végre
Fellélegzik a lélek és feldolgozza, hogy vége
Hát az Isten legyen véled és nyomjad fent is velősen
Érted sírok minden nappal, de hogy büszke lehess erősen
Tartom magam magamhoz, örökké marad a hangod
A brigád úgy tiszteleg, mint mikor az újonchoz parancsnok barangol
És várjuk még a parancsod, de csak az eső suttogása
Hallatszott aznap meg a könnyek zuhogása
Az élet tudom drága, de testvér a tied még drágább
A sajátom adnám érte, hogy elszívhassunk még pár blázt
Hiányzik az idő, mi szó nélkül robog el
Hogy jutottunk ide? Erre a választ sosem fogom fel
De megfogadtam neked, hogy nem veszik semmi kárba
Úgy ontok színt a világba, mint ízt a leves Delicatja

Fekete e reggel és az öltönyöm fölkaptam
Hullik el a hamu és a látvány már-már fölszabdal
Sok súly van a hátamon, ezt megfogalmaztam több dalban
De semmi nem oly súlyos, mint mikor elmegy egy Őrangyal
Fekete e reggel és az öltönyöm fölkaptam
Hullik el a hamu és a látvány már-már fölszabdal
Sok súly van a hátamon, ezt megfogalmaztam több dalban
De semmi nem oly súlyos, mint mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal

Velem kellett volna tarts, mikor felérek a csúcsra
Most nem veled, hanem érted mászok, nagyon furcsa
A lírikám vödrét érted leküldöm kútba
És megtanultam újra az élet egy rohadt kurva
De becsülöm az oxigént és, hogy maradt sok barátom
Náluk az ember nem is kivánhatna jobb családot
Hányszor adtál jó tanácsot, meg sem tudom számolni
Üres nélküled a valóság, szó' visszafekszem álmodni
Mikor nem volt merszem rappelni, te mondtad, hogy "köpd a szókat"
Ahányszor eszembe jutsz görcsöl a könnycsatorna
Miattad van tintánál nálam több a tollba
Furcsa dolog a sors, mindig szúr egy tőrt a jóba
Hálás vagyok neked, hogy hittél bennem a kezdetkor
Testvér? Őrangyal? Vagy csak éppen egy mentor?
Benned akkor szellem volt, hogy a távozása megindít
Bennem érzelmeket, miket nem is tudok leírni
De te is tudod jól, hogy nekem te voltál a jó példa
Realebbnek hiszed magad nála? Ez maximum egy rossz tréfa
Minden szava aranyat ért, mint egy poros portéka
Földön járó őrangyal csak ritkán él ily konkrétan
Mióta ez megtörtént magam mögött a bút húzom
A brigád és a család nevében én így búcsúzom
(Nyugodj békében Testvér)

Fekete e reggel és az öltönyöm fölkaptam
Hullik el a hamu és a látvány már-már fölszabdal
Sok súly van a hátamon, ezt megfogalmaztam több dalban
De semmi nem oly súlyos, mint mikor elmegy egy Őrangyal
Fekete e reggel és az öltönyöm fölkaptam
Hullik el a hamu és a látvány már-már fölszabdal
Sok súly van a hátamon, ezt megfogalmaztam több dalban
De semmi nem oly súlyos, mint mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal
Mikor elmegy egy Őrangyal