Hontalan versekből

Istenem, nem kérek Tőled nagyot
Vagy tán a legnagyobbat kérem
Add vissza a fakóságok színét!
Bár egy virágot lássak úgy, mint régen

Bár egy arcot, bár egy mozdulatot
Lássak olyan igazán ismerősnek
Hogy bennük percnyi otthonom legyen
Én Istenem

Istenem, ha elvetted reményem
Az emlékeimben maradj velem!
És add, hogy fájjon igazán a fájás
Legyen igazi öröm az öröm

És el ne borítson élőhalottként a közöny
És el ne borítson élőhalottként a szürke vízözön

Tégy kezembe néha egy kezet
Úgy, hogy érezzem tiszta melegét!
És legyen nekem sok kicsiny dologban
A Te kegyelmed örökké elég



Credits
Writer(s): Sándor Reményik
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link