Vissza a jövőbe

Tudtam, én is felnövök
Nem tűnök ki sok felnőtt között
Amit gondoltam és ami lettem más
Más pixelszámú a felbontás
Akit utolér a járvány, felnő
Hiába puha még a bárányfelhő
Elefántot emészthet az anakonda
Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba
Ha megdől a képlet levetem
Néha én sem lennék a helyemen
De újból jön, ami motivál
Végtelen tényező korrigál...

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól

Szaladtam már pofonfába, voltam sanszok bukott álma
Anyámék románca, voltam angyalok tánca
Voltam magány, üres szoba, kulcsra bezárt ajtó
Voltam önző, hiú, vidéki buta fiú
Voltam introvertált és egyszerre izgága
Voltam hazugságok vegyszeres igazsága
Voltam irigységtől sárga, zseton nélkül spárba
Saját magam árnya, madár törött szárnya
Voltam persona non grata, versek kósza lába
A gyerekkornak hála jól vagyok mostanában
Voltam naív szerelem, lélektelen vágy
Voltam alany, állítmány, élettelen tárgy
Voltam lelkesedés, volt (is) eszem de kevés
Voltam korán kelés, busz után menetelés
Voltam nyögve nyelés, korai merevedés
Kenyéren penész, de hát mindenkinek nehéz...

Tudtam, én is felnövök
Nem tűnök ki sok felnőtt között
Amit gondoltam és ami lettem más
Más pixelszámú a felbontás
Akit utolér a járvány, felnő
Hiába puha még a bárányfelhő
Elefántot emészthet az anakonda
Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba
Ha megdől a képlet levetem
Néha én sem lennék a helyemen
De újból jön, ami motivál
Végtelen tényező korrigál...

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól

Voltam, vagyok, ugyanúgy mint más is
Ahogy a virgonc kölyök, aztán a fáradt társ is: változó
Röpke pillanat, herótod, hogy állandó
Pontos óra, mi időnként lefolyik a számlapról

Alkonyatból eső, hőgutából zivatar
Túl gyors az élethez, a halálhoz meg fiatal
Vagyok
És élek, maradnék is tisztelettel
Széllel szembe' hugyozott sors pont így nevelt fel
Volt, hogy nem szólt száj,
Így hát nem fájt fej
Lehetőségeim tömkelege ilyen miatt ment már el
Aztán megtanultam, úgy jutok el ahova tartok
Ha távolodom el onnan, ami azelőtt a start volt
Voltam minden amit megkaphatsz, ezért már rég elfogyott
Remény és csalódás között billegő, megszokott
Voltam mélyre rejtett, majd lángra lobbanó érzés
Kollektív tudat, aztán lehasított én-rész.
Látszólag tökéletes, vagy szívből igazi
Ahogy elején öcsibogyó, aztán öregedő faszi vagyok
Már nemsoká lesz majd, hogy ég velem
De a végszó előtt emlékeimből építsünk egy várat még
Csak játszunk még...

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol

Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt
Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt
Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord
Pokol menet, hol pofont rejt egy ól

Mert tudtam, felnövök
Egy a felnőttek között
Mit gondoltam, az régen más
Átformálhatott az elmúlás
Mert utolért az, aki felnőtt
Nem keresem a bárányfelhőt
Releváns, már tudom, fogy az óra
Hova tűnt a gyermek, aki azt mondta
Ha megdől a képlet levetem,
Mindenre lesz ötletem
Végtelen az, ami motivál
Hol van a kölyök, aki ordibál?

Ha megdől a képlet levetem,
Mindenre lesz ötletem
Végtelen az, ami motivál
Hol van a kölyök, aki ordibál?