Plasztik

Nyújtózkodom, beállt a hátam
Kimaradt a tegnap, nem vártam
Pedig a másnap benne van

Csupa chill a csillagokon égek
Csukott szemmel, megteszem a tétem
Most még egymás vagyunk, de nem sokáig

Hátamba álltak a mūanyag kések
Ki se veszem, tényleg elférnek
Várok a következō felvonásig

Nem kár
Ez jár
Benned szép emlékként hamuvá lenni ez tényleg csak ennyi

Láthatod, hogy vagyok a bőröm nézve
A dühöm és a pánik itt a vörös részem
Utálom, mindig az ösztön késztet
Hány söröcskét kell innom még az örökléthez

Hány szundit kell még benyomnom az ébrenléthez
Hány tervet eltolnom amíg tényleg kész lesz
Hány embert otthagyni míg senki nem mérgez
Meddig kell néznem, hogy szeressem a tükörképem

Hányszor kell vitáznunk, mire végleg vége
Hány hiba mi belefér még, én nem mérem
Hány üzenetet küldjek, mire béb megérted
Hányok, hogyha mással képzellek el téged

Hány lakás lesz amíg újra otthonra találok
Hány alkalmi meló, mire betalálok
Hány év, mire úgy érzem, hogy lesz hol ülnöm
Hány levegővétel, míg az utolsó jön

Toronyba megy es osztogat
Minden vendegenek maszkokat
Utana csak o marad
Mozdulatlan fém darab
Osvenyt tevesztve
Kiaszakad a hidegbe
Meztelen testen a feny atsiklik a ter
Ez koppanas
Ez otthagyas
Ez kod es hazafutas



Credits
Writer(s): Andras Karoly Bognar, Zsofia Szigeti, Levente Szabo, Balazs Fabian
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link