FANTOMREZGÉS

Unom a szobámat, unom a benne lévő ágyat
Unok társaságban tölteni magányos éjszakákat

Megint csak az Arbó és megint csak a narkó
Megint másokhoz mérem magam, nem lesz ez így frankó

Egyre üresebbek az utcák, amiket felszívnak
Egyre üresebbek az esték, amikre meg sem hívnak
Száz haverom van, barátom egy sem

És megrezeg a zsebem, de már megint csak a fantomrezgés

Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantom, megint csak a fantom
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés
Megint csak a fantomrezgés

Szívesebben beszélgetnék egy kerti széken a tűz körül
Hogy az univerzum végtelen, a végtelen meg gyönyörű

És te végtelenül szép vagy, de a kerti szék az műanyag
Sosem beszéltünk józanul, nekünk a testiség maradt

Én meg fogyasztástól függetlenül szerelmes lettem beléd
Ezzel vigasztalom magam amikor berosszulok az éjszakain hazafelé

Maradtam volna otthon offiszt nézni
Srácokkal fifázni, vagy színpadon zenélni
Nem kell száz barát, elegek az igaziak

És megrezeg a zsebem, de már
Leszarom a fantomrezgést

Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantom, leszarom a fantom
Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantomrezgést
Leszarom a fantomrezgést

Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.
Sajnálom, de nem sajnálom.