Orfeo (feat. Lobotomiac)

Fogom a lábszáram
Nincs árnyék, ha nincs dícsfény
Magzatpóz a váram
És a hátam erődítmény
Nem tartalak szóval
Eldőlök, mint a bástya
Ez a lerombolt, sóval leszórt
Városok hallgatása

2x [Hiányból katalógust vezetek
Szobámban borokat bontogatok
Csúszom a lejtőn lefelé meredek
Ugyanott maradok pont ugyanott
Ki viszi át a szerelmet? Én átevezek
Nem számít az ár meg az áldozatok
Eurüdiké, fogd meg a kezemet
A kárhozatra, ha lejárogatok]

Ott, hol a Léthé mocsarából csak
Feledést isznak az árnyak
Áll a napágyam
Szárad a szájam a tűztől
Pórusaimban az ösztön
Te egy szörfös vagy a Sztüxön
Ha kijössz, sok helyi gyűl köréd
Nézem, ahogy hátra simítod
A meztelen ördögök üstökét

2x (Nem látom az erdőtől a fát
A fától az erdőt
De akkor is, ha pokolra mész
Leszek a plusz egy főd)

Volt, elmúlt és mára már
Csak látlak és a pálmafák
Alatt ér utol lassan csak
A tagbaszakadt árvaság
Kettőnk közös halmazát
Felosztja már a láthatár
Számadásra nem volt mód
A szeszély, mint az ár-apály

Szótlanság, modorosság
Sok tovatűnt fogalom
Ösztöndíjjal Sohaország
Érződik a távolságod a szavakon
Első külön karácsony
Mindkettőnk home alone
Ki viszi át a szerelmet
Az 59es vonalon

2x[Hiányból katalógust vezetek
Szobámban borokat bontogatok
Csúszom a lejtőn lefelé meredek
Ugyanott maradok pont ugyanott
Ki viszi át a szerelmet? Én átevezek
Nem számít az ár meg az áldozatok
Eurüdiké, fogd meg a kezemet
A kárhozatra ha lejárogatok]

Engedj el, most már hagyj hátra
Ne mutass soha többet jeleket
Tört üvegek, kihajított kvarclámba
Utcára dobott kerevet
Elhagyatottan fekszem el itt
De kicsit még mindig teveled
Épp lomtalanítom a múltat, feledek
Őrizem a szemetet

Simogatástól a tenyered
Nem lesz sebes, most már eleget
Voltunk együtt, ez itt eldőlt
Nekem legfeljebb csak a tindertől
Lesz sebes a hüvelykujjam
Mert nem lesz újra ugyanúgy
Nem lesz semmi ugyanúgy
Nem lesz semmisem ugyanúgy újra

Márványkőből faragott bárányfelhők
Mindig minden haragot ejtünk
Emelkedő paradox lejtők
Ami volt az mára eltűnt
Erdőtől a fát
A fától az erdőt
Nem látom az erdőtől a fát
A fától az erdőt

Az esőből a felhők kivetkőznek
Nem huzat, ami átjár
Szellőztet a hiányod
Gyermekké tettél
De a felnőttévek elkezdődtek
Csend jön, és én más nőket
Keresek fel, nyomom a csengődet
Itt hagytam az ernyőm
Mást keresek
Jelentést, jelent
Kettőnket
Nem látom az erdőtől a fát
Te vagy a fa, ami rám dőlhet
Az időben nem látok tovább
Mert magadon tartod a távcsőmet
Magadat valónak látszónak
Mutatod a kétségek átszőnek
De vége ugyanaz száz szónak
Állok, mint egy zászló vagy
Heverek, mint egy járólap
Szobáink sarkában pókok szőnek
Hálótárs nélküli hálókat
A vége ugyanaz száz szónak
A vége ugyanaz száz szónak
Vége. Hagyjuk ezt zárszónak