Prológ és trialóg

Mindenki tudja, hogy ennyi az egész
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig
A világnak mindegy, hogy meddig élsz
De neked és nekem ez most az egyetlen
Az első és az utolsó bevetés!

Hangolj rám, mint én is rád
A rádiónkon három hang egy hullámhosszra állt
Hangolj rám és add tovább
Mi halljuk egymást, s jó lenne, ha ők is hallanák
Én nem ismerlek és szeretném, ha tudhatnám, ki vagy
A távolban egy pont vagyok, de célnak elég nagy
A felségjel a gépemen, s a szívemen még ép
Óóó, ha eltalállak, mind a kettő porrá éghet még

Nem is rég, úgy szálltam fel
Nem is tudtam rólad azt, hogy valahol létezel
Te és én, úgy szálltunk fel
Hogy sejtettük, ha öreg nem is, talán hős leszel
És mondd csak, aki kitüntetne, miért nincs most itt?
Óóó, azt nem kötik az orrodra, a nem is tudom, kik
Majd tüzet nyitunk egymásra, ha lőtávolba érsz
Hát énekelj, vagy imádkozz, az segít, mikor félsz

Hallgass rám és add tovább
Ha tüzet szüntetsz, én sem lövök rád
Figyelj rám és add tovább
Ha futni hagylak, futhatok, mert jön az igazság
Az igazság a győzelem és győzni harcban kell
A harcra már az igazságért buzdítottak fel
Ez csapda, csupa összevissza kiforgatott szó
Épp azért, mert nem érted, csak harcolni vagy jó

(Dicsőség dolga, hogy jobb legyél és pontosan találj!)
(Dicsőség dolga, hogy úgy tüzelj, hogy közben meg sem állj!)
(Dicsőség dolga a győzelem s ha kell, a gyönyörű halál!)
(Dicsőség... a dicsőségért... dicsőséges... dicső...)
(Dicsőségéért... dicsőségesen...)

Hangolj rám és figyelj rám
Csak véletlen, hogy három hang egy hullámhosszra állt
Hangolj rám és add tovább
Mi halljuk egymást, s jó lenne, ha ők is hallanák
A felségjel a gépemen, s a szívemen már ég
És messze még a Föld, és messze már az ég
A monológ, a dialóg, a trialóg kevés
Az ötös számú parancsolat nekünk túl nehéz