Fenevad

Megint fent vagyunk hajnalig
Folyamat csak gondolkozom
Min pörög az agyam?
Eszembe jutnak a boldog pillanatok
Képekkel és emlékekkel
Full tele a falam
Régi barátok
Emlékek, szeretet
Ezért van, hogy nem használok
Magányosan szereket
Néha lehetnék egy kicsit önző
A drogok egy pillanatra
Betömik a hegeket
Én csak harcolok, én magam ellen
Yeah, tudod harcolok én magam ellen
Csendben marad a bennem lévő szellem
Kussolj, nem létezel
Csak egy szellem vagy

Én is csak egy szellem vagyok
Mikor kilépek az utcára
Több millió ember közé
Ilyenkor érzem azt, hogy nem érek többet
Ezért nem helyezem saját magam mások fölé
Senki nem mondja ki, ami benne van
Mert mindenkibe az érzés
Az folyamat csak belefagy
Túl sok belső feszültség elnyomva bennem
Nem rajta vezetem le
Mert a végén engem elhagy
Nem érdekel semmi bazmeg
Leszarom, én leszarom
Ez a világ túl gonosz
Ez itt bennem fagy
Most már csak egyedül akarok lenni
Ey, leköpöm az összes embert
Annyit kérek, engem hagyj
Most a gyenge éned beszél
Én vagyok az erősebb
Annyit kérek tőled, hogy engem
El ne hagyj
Fogadd el, ami körülvesz és adaptálj
Mert a világ téged az
Örökre csak cserben hagy
Senki nem öntözi a másikat
Mindegyik embernek a lelke
Az szépen lassan elhervad
Mindenki megeszi, öli a másikat
Mindenkiből a végén
Majd kibújik a fenevad