A háztetők felett

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben a csillagtalan éjben

Bekopogtat a sötét, utat tör a járdarepedésen
Ugye ébren vagy még valahol? Látod nem alszom még én sem
Esővízben tükröződnek a lombok a talpam alatt
Más lett a város, mégis ugyanaz maradt

Csak akkor van tériszonyom, ha rád gondolok
De amúgy tényleg nincsen
Nem lett rosszabb semmi, csak máshogyan lett jó minden

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben
Mert ami távolról csillagnak látszott
Az közelről nem fénylik mégsem
A háztetők felett repülök
Csak én vagyok még ébren

Magára hagyott bútorok szélfújta erkélyeken
Kiégett villanykörték, lassan én is megérkezem
Itt senki sem ér rá boldognak lenni, nappal is álmodunk
Innen a háztetőkről nézem, ahogy sehova se változunk

Csak akkor van tériszonyom, ha rád gondolok
De amúgy tényleg nincsen
Nem lett rosszabb semmi, csak máshogyan lett jó minden

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben
Mert ami távolról csillagnak látszott
Az közelről nem fénylik mégsem
A háztetők felett repülök
Csak én vagyok még ébren

Már nem rémít meg a magasság
Már nem ijeszt meg a mély sem
A háztetők felett repülök ebben csillagtalan éjben
Mert ami távolról csillagnak látszott
Az közelről nem fénylik mégsem
A háztetők felett repülök
Csak én vagyok még ébren



Credits
Writer(s): Lukács László
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link