Szegény zongora

(Zongora)
(Neki)
(Hangok)
(Zongora)
(Neki)
(Hangok)
Szegény hangok a fejembe meglapulnak és pangok
Mármint a nyugalomra nem arra mit gondolsz
Pedig most is bevagyok állva, de pont most?
Mikor egyszer kéne képbe lenni otthon
Akkor se vagyok
De itt nem ugyanazok a lapok lettek osztva tesó
Ez egy szabad ország, szabad szavak
Mégis csak a szarba maradsz
Akkor se kapsz esélyt, ha már egyenest a falnak haladsz
Keres a teremtő, de elbújok mert nem bírom a súlyát
A bűneimnek amiket te biztos tesó úgy látsz
Hogy próbálom megtalálni a boldogságom kulcsát
Igen, ez így van helyén tesó
Néha felvezet az út aztán lefele zuhanunk
Néha visszagondolunk a múltra mennyit is kacagunk
Most meg be kell ahhoz álljunk mire egymáshoz szólalunk
De jól lakunk a szarral hiszen fiatalok vagyunk
Mindent is akarunk
De egyszerre ez nem megy aztán 100 felé szakadunk
A századik alkalom után is csak vele baszunk
Tudom kéretlen a mesém
De kellene a világomba olyan aki remél
Olyan aki befér a szívembe, tudom nem én
Vagyok az egyetlen aki a világon zenél
Szegény zongora, annyit meséltem már neki
Megint sírnak a hangok
Szegény zongora, annyit meséltem már neki
Megint sírnak a hangok
Egy az út, egy a vége
Ugyan oda megyünk csak én előtte még élek
Előtte még elmondom, hogy ne maradjak tétlen
A boldogságod árát számítod, de közben ingyen
Megkaphatod bármikor
Miért hiszed, hogy rád még mindig számítok?
Ezer álmom vált már valóra, de közte volt mi rémes
Hívni akart a teremtő, de rájött a szám téves
Velem nem járnál jól
Szürke ez a világ, de ígérem egyszer kifestem
Ami Pesten történt ott is maradt Pesten
De most az otthonom a flash-em
Ezért itthon vagyok, itt alkotok itt nem roncsolom magamat
De kéne a pörgés, hogy ki kapcsoljam az agyamat
Nem hiszem, hogy innen lentről bárki engem hallana
Lámpaoltás, elaltat a ballada
Szegény zongora, annyit meséltem már neki
Megint sírnak a hangok
Szegény zongora, annyit meséltem már neki
Megint sírnak a hangok