Az oroszlán

Az ember folyton arra vár,
Hogy jöjjön,
Jöjjön végre már az oroszlán.
A szíve vadul verni kezd,
Izzad és a hallása is élesebb.
Az összes izma megfeszül,
A pupillája kitágul - készen áll.

De oroszlán helyett csak számlák jönnek,
Munkahelyi gondok és keserű könnyek,
És véget nem érő, lázas rohanás.

Nem jön az ember szemére álom,
Egyre gyűlnek a látóhatáron
A körbeporszívózott
És ágy alá söpört problémák.

Azt mondják, hogy jó nekünk,
Mert soha többé nem jön már az oroszlán,
Így nem kell félnünk semmitől,
És tűnődhetünk értelmesebb dolgokon;
Például mondjuk a számláinkon,
Otthoni és munkahelyi gondjainkon,
Éjszaka üvöltő szomszédainkon,
És hogy mikor ér véget ez a lázas rohanás.

Nem jön az ember szemére álom,
Egyre gyűlnek a látóhatáron
A körbeporszívózott
És ágy alá söpört problémák.

És elfelejtjük, amit tudtunk,
És megtanuljuk, amit kell,
És körbenézünk az utcán,
De már senkit sem ismerünk fel,
És autópályákon hajtunk
A forgalommal szemben,
De nem szól ránk soha senki,
Hogy ez egyáltalán nincs rendben,
És ez kár.

Nem jön az ember szemére álom,
Egyre gyűlnek a látóhatáron
A körbeporszívózott
És ágy alá söpört -

Nem jön az ember szemére álom,
Egyre gyűlnek a látóhatáron
A körbeporszívózott
És ágy alá söpört problémák.

Az ember néha meg-megáll,
És arra gondol, bárcsak végre
Jönne már az oroszlán.