Hollywood éjjel

Fülledt éjszakában kósza illatok
Szikráznak a járdán rózsaszínű csillagok
Ahol neonfényben úszva az álmok ragyognak
Átadnám kezem az őrangyalomnak
A szűk sikátor régi titkát mondaná
Rideg betonházak másik oldalán
Ahol nem jut már be napfény, reményt nem találsz
Üvegszilánk a földön, csend vár és halál

Szűk sikátor régi oldalán...

Mondd, tényleg ennyi hát? Hol van az én helyem?
Ki fog emlékezni rám, ha eltűnik velem
Minden egyes hang, ami szalagba zárva már?
Mint egy elhalkult harang a felszínesség századán

Egy szürke szerepkör, ami régen létezett
Csak néhány mozgókép, ami későn érkezett
Amit nem látsz már a fényben, mégis itt találsz
Egy üres forgatókönyvben a magány színpadán
Nem találnak fülre a szavak, s óhajok
A pálmák alatt úszó, fáradt sóhajok
Az álmok városában állsz, de lelked rég törött
Sötét karneválként vár a csillogás mögött

Néhány mozgókép, amit nem találsz...

Mondd, tényleg ennyi hát? Hol van az én helyem?
Ki fog emlékezni rám, ha eltűnik velem
Minden egyes hang, ami szalagba zárva már?
Mint egy elhalkult harang a felszínesség századán

A hangok, a fények, a mozgóképek
Egyedül állok az élet színpadán
Üvegszilánkból az álmok, a vágyak
Senki sem lát az út túloldalán

Mondd, tényleg ennyi hát? Hol van az én helyem?
Ki fog emlékezni rám, ha eltűnik velem
Minden egyes hang, ami szalagba zárva már?
Mint egy elhalkult harang a felszínesség századán

Mondd, tényleg ennyi hát? Hol van az én helyem?
Ki fog emlékezni rám, ha eltűnik velem
Minden egyes hang, ami szalagba zárva már?
Mint egy elhalkult harang a felszínesség századán

Fülledt éjszakában kósza illatok
Szikráznak a járdán rózsaszínű csillagok



Credits
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link