Éjfekete

Csobognak a folyók ugyanúgy,
meg a nap is lemegy és feljön a hold is ugyanúgy,
csak bennem nem működik valami már ugyanúgy.
Sokan figyelmeztettek,
hogy fájdalmas lesz ez az út.
Nem jön haza a galambom, mással száll nem tartom a markom,
egy angyal szárny kell a levegőben tartson,
hogy legalább oxigén jusson a testembe.
Jusson a testembe

Egy éjfekete ruhában búcsúzik más már haza várja,
még hiteget, de mást mond a mimikája,
ellopták a szívét a babának.
Hát menj és írd fel az égre, hogy mennyire szerettelek,
Mikor minden összeomlani látszott,
Csak én fogtam a kezed.

Hamuvárak a tüdőm helyén állnak,
egy szalmabála gyerekkoromból a támasz,
kaptam már hideget s meleget - eleget
Mégis két évig hagytam,
hogy vezessen egy idegen.
Lehet tavasz, nyár vagy ősz egyszer úgyis felnősz,
hiába kapaszkodsz belé, ha ő nem a megmentőd.
Talán tényleg hiba volt bíznom benned
helyettem is tönkretettél engem.
Nincsen csók ami meggyógyít,
nincs gyógyszer ami eltompít.
Maradok az irodámban a mellem alatt
végignézem ahogyan...

Egy éjfekete ruhában búcsúzik, más már haza várja,
még hiteget, de mást mond a mimikája,
ellopták a szívét a babának.
Hát menj és írd fel az égre, hogy mennyire szerettelek,
mikor minden összeomlani látszott, csak én fogtam a kezed.

Csak én, csak én fogtam a kezed.
Más már haza várja,
más már haza, haza,
haza várja,
Még haza haza haza várlak.



Credits
Writer(s): Farkas Bence Dávid, Závodi Marcell
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link