Látlak

Látlak téged, minden nap látlak.
Nem bújhatok el, kergetnek árnyak.
Menekülnék, de nyúlik a folyosó.
Elmerülök, egy folytó szó odaszól

Látlak. Minden nap làtlak.
Nem bújhatok, jönnek az árnyak.
Menekülök, törnek a csontok, a váza.
A hamu kiömlik, újra meglátlak.

A telihold sugara segítse utamat.
A rohanó városba rángatom magamat.
Belefáradnék, de nem tehetem.
A lelkemet neonnal etetem.

Sötét az utca, rejtélyes este.
Nem lehet, nem lehet minden elveszve.
Kereslek régóta, nyomod betemetve.
A jelenünk el van rejtve.

Dohányért nyúlok, de zsebemben nincsen.
Lassan eltűnik minden.
A szemeim szürkék, a tükörbe nézek és hirtelen meglátlak téged.

A párkányon ülsz. Látod? Zuhan az űr!
A Holdnak fénye most tisztára szűr.
Csak te ismersz engem, csak te láthatsz belém, csak te tudod kívülről mesém.

Nem lehetsz itt! Nem! Ez nem te vagy, csak az elmémmel játszik a gondolat, hogy milyen lenne, ha visszamehetnék és újra kezdhetném, előröl e mesét.

Még nem ismertelek, nem tudtalak.
Minden nap itt vagy. Tudat alatt.
Elmúlt emlékek játszanak a jelenben.
Elfeledtem mit kerestem.

Esőcseppek az ablak peremén.
Elveszett szellemek. Te meg én.
Ingatag állok az élet küszöbén.
Nem várhatok. Szólít a mély.

Hív a város, a beton-tenger.
Mellényzsebben a fegyver.
Mosom a vért. Nem megy!
Feketére színezett szervek.

Érzem a vállamat nyomják a terhek.
Reccsenek, törlődnek a tervek.
Visszhangzik az égen a felleg.
Dördül a villám, a jövő megdermed.

Minden mi él, lélekzik, mozog, minden már régen elkárhozott.
A lét, ami itt van körülöttünk, minden lelket rég elátkozott.

Valahol itt vagy! Egyre kereslek.
A kristálycsillárok szanaszét törtek.
Gyertya gyújtja fel a palotát, már az arcod, a hangod is halavány.

A kezemen sebek és nem gyógyulnak.
Tépem a bőröm. Eltorzulnak a képek a falakon. Folynak unottan.
A lökéshullámtól idehullottam.

Halott arcok, fagyos tekintet.
Elkopott történet.
Pislog a lámpa fénye, érzem, végre időben ideértem.



Credits
Writer(s): Péter Vághy
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link