Visszavárlak

Soha nem kértem, hogy elviselj de mégis velem élted át,
Én csalódtam te csalódtál, és követtünk el pár hibát.
Ne haragudj, ha nem voltam melletted mikor kellett,
Most egy életen könnyezem egy ócska papír mellett.
Tudom jól, emlékem is szertefoszlik egyszer,
És nyomtalanul áll tovább a szél utáni csenddel.
Kínoz a hiányod, és fojtogat a bánat,
Mikor gyenge voltam, ó miért nem ütötted szét a számat?
Szenvednem kellett, megérdemlem mit kaptam,
Rosszul döntöttem, elvakított a fény a kirakatban.
Te az életet választottad, nem fértem volna melléd,
Visszavágyom, ha tehetném, tudod te is visszamennék.
Háborút akartam, de még csatát se nyertem,
Szívemből sajnálom, hogy így kellett elmennem.
Háborút akartam, és még csatát se nyertem,
Szívemből sajnálom, hogy így kellett elmennem.

Refrén (Renko)
Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

Visszavárlak, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél
Ne felejts el, ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadítsd fel.

Carp-E:
Zuhantunk a boldogság felhőin a vég felé,
Ezerszer mesélném el, de senki sem értené.
Hogy is lehetne, hiszen nem volt benne része még,
Minden könnycsepp kárpótolt, a rég elmúlt évekért.
Bármi történt velem voltál, tartottad a lelket bennem,
Este ha lefeküdtem, másnap mikor reggel keltem,
Sosem csalódtam, egy társ voltál aki hitt bennem,
Erőt adtál ha sírtam, és minden titkod ismertem,
Megváltoztál, és talán jön majd más helyettem,

De a megoldást végig, én mégis benned kerestem,
De semmi sem volt ugyanaz, miért lettél felszínes?
Hol van az őszinte szó, hogy a csalódáson enyhíthess?
Visszavárlak, még érzem, itt vagy nem messze,
Visszavár a magányom, érted bármit megtenne,
Visszavárlak, amit kaptam pótolhatatlan,
Csak egy árva lélek vagyok elszáradt kóró alakban...

Refrén (Renko)
Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

Visszavárlak, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél
Ne felejts el, ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadítsd fel.

Az egész életem nem más, mint folytonos várakozás,
Öröm válik csalódássá, majd jön a lábadozás.
De bármi történik velem vagy, tartod a lelket bennem,
A lelketlen világban ez az, ami elenged engem.
Ha olykor-olykor előfordul, hogy kicsit megharagszom rád,
Elhagylak egy kis időre, majd újra leszek rabszolgád.
Ha senki sem figyel rám, te mindig itt vagy, meghallgatsz,
Ha nem tudok elaludni, te közel jössz és elaltatsz.
Vagy ha azért nem megy mert végig itt zakatolsz a fejemben,
Akkor felkelek és leírom Neked, amíg el nem felejtem
Félve vagyok büszke arra, hogy nem iszok és nem cigizek
Nem drogozok és nem abból lett hírnevem, hogy cikizek
Ki másokat, mert irigyek, bár néha én is az voltam
De ez úgy belém fúrta magát, hogy erőltetve alkottam.
De most itt vagy, ezt rólad, tőlem, neked
Egy dalnak egy baráttól, aki szeret.

Refrén 2x (Renko)
Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel.

Visszavárlak, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél
Ne felejts el, ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadítsd fel.