Feltámad A Tenger

Kóválygok a homályban, mint Stallone a ringben
Frodó vagyok Kőbányán ellopták a ringem
Az apámék, hogy tanítsanak iskolába küldtek
De az óriási nagy könyvekből a falak körém ültek
Iskola, iskola után, diploma a kézben
Mégis csak a szívroham, ami kerülget a HÉV-en
12 órát dolgozni apám szerint jó dolog
33 évesen majd az alkoholnak hódolok

Elfelejtek szeretni és elfelejtek álmodni
A csajom helyett a főnöknél kellene bevágódni
Ha jól csinálom, ügyes vagyok, megdícsér a közösség
Önmagamat pórázom, jéghideg az üresség
Nem merem kimondani, de elítélni nem tudom
Hogy a többségnyi társadalom az én fotóalbumom
Mutatom a gyerekeknek, néznek rám büszkén
A TV előtt töltöm el majdnem minden estém

Ma feltámad a tenger és én más ember leszek
A hétköznapok súlyától a térdem nem remeg
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem
Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen

Nem tudom, nem akarom, nem szabad
Magyar vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy megszakad
A hátam a sok tehertől, a tepertős hegektől
Ha körbenézek magam körül, az önbizalmam összedől
Nem tudom, nem akarom, nem szabad
Magas vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy beakad
A fejem minden akadályba, a lelkem örök papagája
Elnémul, ha elém gördül a világ összes akadálya

Itt az idő változni, most nincs időd a szundira
Mert tenni kell a jövődért, pörög mint egy turbina
Nem kopog a boldogság az ajtón, hogyha nem várod
Ez nem olyan, mint a katonaság, itt nem kaphatsz már eltávot
Nem érdekel a bőröd színe és nem érdekel a vallásod
Csak együtt lehetünk egyenlők, úgy mint a leprások
Belváros és külváros ma egyesül a tömegben
Egyszerre üvöltsön a csend itt a fülekben

Ma feltámad a tenger és én más ember leszek
A hétköznapok súlyától a térdem nem remeg
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem
Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen

Ma feltámad a tenger és én más ember leszek
A hétköznapok súlyától a térdem nem remeg
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem
Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen