Kislány a Zongoránál

Hallom ma isnegyre a zenét,
Látom, szinte látom a szemét,
Elmúlt, s ami elmúlt, sosem szép,
Rágondolni mégis gyönyörűség.

Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát!
Kislány, kit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Csókja maga volt a szerelem,
Lángolt, mint a hajnal keleten.
Napfény tűnik így el nyugaton,
Elfeledni én őt nem akarom.

Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát!
Kislány, kit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Láttam néhány nappal ezelőtt,
Bizony, őrajta is fogtak az idők,
Kócos fejű srácot vezetett,
Rám nézett és gyorsan elsietett.

Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát!
Kislány, kit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Rossz kedvűen menetem az úton,
Jobb lett volna nem látni, tudom,
Nem tört volna össze az a kép,
Mely összetörten is oly gyönyörű szép.

Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát!
Kislány, kit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Kislány, kit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Mindig jó lesz emlékezni rá! Csak rá!