Rád Gondolok
Rád gondolok és a sírás fojtogat
Ha behunyom szemem, még látom arcodat
Hallom a hangod, s érzem az illatod
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Rád gondolok és a sírás fojtogat
Szeretném újra simogatni az arcodat
Szeretném újra fogni a két kezed
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom
Ha behunyom szemem, még látom arcodat
Hallom a hangod, s érzem az illatod
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Rád gondolok és a sírás fojtogat
Szeretném újra simogatni az arcodat
Szeretném újra fogni a két kezed
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet
És feledni, hogy mennyire szerettelek
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok, s az éjek
Mert feledni téged, hogy tudlak én
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el
Hogy jobb lesz majd a holnapom
De ez csak álom nem valóság
Mert nekem nem jutott már más
Csak a fájdalom és a bús magány
Ez lett a végzetem nekem
Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom
És felemészt a bánatom
Credits
Writer(s): Kökény Attila
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.