Amíg megteheted - Lelépni most - Útravaló - Vörösboros akronym, ijedt női névre - Nincsenek angyalok

Most adj el, gyorsan
Most győzz le engem
Most dobj el, mint unt ajándékcsodát, amíg megsebezhetsz
Amíg kitart még alvó ős hitem és maradék eszem
És nem építem újjá tornyos falaim, hogy köréjük húzzam a bánat árkait,
hogy dobokon dobogjam világgá a hírt,
hogy: megint harcra készen várom ki a hajnalt
Váramat többé meg nem töri ember
Sejtjeim majd jó katonákként éberen állnak, hogy kinevethess
Nincs neked várad, sem sereged
Addig nevess, amíg megteheted

Tudom, ki vagyok és a dolgok nevét is
Belém is marnak érte rendesen s hogy van jogom élni a küzdelmeken túl
Úgy tudtam egyedül miattad hiszem
Maradtam volna épen, öledbe bújva, szépen, a bosszúálló világ elől
Rejts el mert jön, összetör, megöl

Voltál a reggel, mely nem ereszt el, s én jól értettelek
Voltál délsugarú asszony, hogy le majd más szakasszon
Pedig én érleltelek, fürödtem szemedben, így még nem szerettem
De gyakorlatlan szíved hamar belém fáradt,
estére eladtál, el se kérted értem az árat
Felborult bennem ezer év alázat
Jogom a jóra minek voltál? Verset belém miért duruzsoltál?
Újra egymagam, látod(?), vége van!
Ez nem személyes ügy csak egy küldetés,
nem rághat az arc, nincs szemrebbenés
Nem lettem mártír vagy halott opsitos,
ennyi volt a dolgom, és lelépni most

Amikor indulsz a farkasok közé, ne báránybőr gúnyádba bújj!
Viseld, ha kell a falka színeit, joguk van látni és nem érteni
Álruhád alatt magadra engem öltesz, a pajzsod én vagyok
És jusson eszedbe egy elrontott szavam amelyben ott ragyogsz
És őrizz meg eltévedt gondolattal, két táncod között,
Dobbanva állj meg mint a szív hangom ha zendül benned
Felejts el engem, hogyha alszol, nyugtod lágy és mély legyen
Nem lápos föld vagy, pazar tulajdon, birtok, és kontár műremek
Nem követlek, és nem taszítlak, Várok, mint a vén hegyek,
Erdőin alusznak, egymást öleleve, bennem így vernek gyökeret
Hogy legyen aki megtartson engem, ha tántorodom, ha megremegek

Sorsokban osztozom, vad tévelygő vagyok,
vakon jött csecsemő aki nem látott napot
És vagyok, e világnak vezére és
bajnoka, a fénynek katonája, az igaznak indoka
Hívj mindig engem, és csak magadban nézz, szépülő kép vagyok
Ahogy elméd felidéz, s hogy közöm volt hozzád most megköszönhetem,
Maradsz aki voltál, az én egyetlenem
Ha volna is bennem a boldogságra jog,
nem élhetek vele, mert hitem meginog
Rendet tenni jöttem át száz
sikátoron, a főutcán a káoszt nem fokozhatom,
Lángolnak a szárnyak, a könny forró viasz, nem tarthatsz meg engem
Mert nem hozok vigaszt, nem vagyok jó hír,
csak tetten ért remény, szélsodorta verssor
Fennhéjázó erény, s ha nem felejtesz el tán meg sem halok
Isten hozzád világ, Nincsenek Angyalok