Mikor utoljara lattalak

Rossz téli reggel a villamoson
Úton egyik helyről a másik felé
Arra gondolok, hogy ahova megyek
Oda minek megyek én

Mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
Az élet ritmusa tuccog
Arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok
És a következőnél három utas leszáll

Sok év eltelt, de álmaimban
Hányszor is láttam én
Ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt
Szeméből eltűnt a fény

Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most csendben nézlek, és csak az fáj
Hogy mennyire nem fáj semmi

Nem az idő az, ami átlépett rajtad
Észre sem vetted, hogy elveszett
Egy haszontalan kis apróság
Ami nélkül élni nem lehet, nem lehet

Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most csendben nézlek, és csak az fáj
Hogy mennyire nem fáj semmi

Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most lopva nézlek, és látom
Hogy nincsen mit sajnálnom

És a következőnél minden utas leszáll

Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most lopva nézlek, és látom
Hogy nincsen mit sajnálnom

(Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na)



Credits
Writer(s): Zoltan Takacs, Gyula Orban, Zsolt Abraham, Robert Nemeth, Krisztian Szucs
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link