Legyen Ünnep

Nekem úgy tünik egyszer a szél megkavart mindent.
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül.
Egyszer belöktek minket az ajtón s majd kilöknek.
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre.
Amilyen te voltál és amilyen egyszer voltam én.
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre.
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem
a szeretet ünnepén.
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
s maradtunk valósággá törpült óriások.
S itt állnak körben a gyermekek,
kiáltanunk ezért nem lehet,
miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben és ünnep a földön már engem rég nem érdekel.
Pedig égnek a gyertyák s a könnyem kicsordul, miért miért nem lehetsz itt közel?
Legyen ünnep az égben és ünnep a földön de te messze vagy nem érlek el.
Ahogy égnek a fények én is elégek, ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe mint az élet. Lehetett nagyszerű, de még sincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged, nem szabad együtt lennünk mert
azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz te is a sorba, hogy ki melletted áll annak fogd kezét.
És, ha a képek előtted lassan összefolynak nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért.
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűlünk, hogy egy évben egyszer boldogok legyünk.
Állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet. Miért zavarnánk pont mi meg
ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben és ünnep a földön már engem rég nem érdekel.
Pedig égnek a gyertyák s a könnyem kicsordul, miért miért nem lehetsz most közel?
Lehet ünnep az égben és ünnep a földön, de te messze vagy nem érlek el.
S ahogy égnek a fények én is elégek, ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel?
Miért nem lehetsz itt közel?