Fák

Múltak az évszakok
Hozott a szél magot
Hulltak az út mentén
Néha az ég ragyog
Néha eső zuhog
A fák csak élvezték
Lüktetett az élet és nőttek az ágak
Köszöntek a fénynek sok gyümölcsre váltva
A napsütést

Egyszer a városban
Új törtvényt álmodtak
Kivágni minden fát
Keresztet ácsoltak
Egy embert vádoltak
Tudták hogy mindent lát
Hordta a lelkünk ártatlan válla
És Őbenne eltűnt az emberek átka
De nem tudták, ők is olyanok mint a fák

Fák: kiket tépett már a szél
Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért
Fák: akik mindent láttok rég
De ti némán álltok századok tengerén

Az ég egy új napot
A szél sok új magot
Sodort az út felé
Üzeni én vagyok
Akit kivágtatatok
És bennem minden él
Egyetlen magból most gyönyörű erdő
Ébrednek az alvók, mert rengeteg felnőtt
Az egy helyén és ő is köztük él

Fák: kiket tépett már a szél
Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért
Fák: akik mindent láttok rég
De ti némán álltok századok tengerén



Credits
Writer(s): Tamas Pajor, Zoltan Fejes
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link