Vissza A Kőkorszakba

A véresszájú nem csak egyszerûen ajtóstól házba rontott,
Célzott és megnyomta a Scud rakéta inditó gombot,
Minden ember emlékez majd a demokrácia szent harcára,
Csak a gyermeküket óvóknak fagyott a rémület az arcára,

Céloz és tûz, mosolyogsz és a tévéd elõtt ülsz,
Azt hiszed, hogy két kontinenssel arrébb megmenekülsz.
Így a békés ember is felbőszülve merénylõvé válhat,
Nem tudni ötven év múlva kit neveznek majd terroristának.

[refrén:]
Vissza a kõkorszakba, rajzolhatsz barlangfalakra,
nem lesz szükség szavakra. [ennyi volt, kész]
Ember után majom alakra, tőrt és landzsát faragva,
Talán akkor majd megszáll a józan ész.

Virágzó fegyvergyárak,
Kedvezõ gyógyszerárak,
Mutatók égbe szállnak,
Vannak akik jól járnak,
Mért nem tied az elsõ szerep?
Mért nem te ugrasz az elsõ helyen?
Mért van az, hogy öt ember ítélkezhet a világ sorsa felett?

[refrén]

Orditanék, de nincs kinek, lelked gonosz, szíved jéghideg,
Reménykedhetsz, de minek? Nem könyörülsz meg senkinek.
Ledönthetsz bálványokat, összetörhetsz álmokat,
Szétszakíthatsz családokat, a kilõtt golyó nem válogat.
Áltathatod magad nincs remény, népírtásra van engedély,
Az atombunker se kõkemény, és mindez alig pár személy,
Szállj magadba az Istenért, az emberért, a gyermekért,
Az asszonyért, a holnapért, a hazáért,
Magadért, magadért, magadért, magadért!