Kinn Állnak A Ház Elött

Kinn állok a ház előtt, lépéseket hallok,
bizalmat gerjesztek, beengednek,
és ott majd a bajnok
rendet rak, összehúz egy
nagyobbacska halmot belőletek,
emberek, akik bent a házban laktok,
csak vicceltem, de közben
el is felejtettem, mér' jöttem,
mondottam, ember, bízva bízzál,
de ne bennem, a szememben
a fekete összeszűkül,
amikor engedem kifelé
a testzsákból a lelket...

Na és most szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.

Csak az autóban meg a házban
vagytok biztonságban,
mindegyikben van annyi gomb,
amivel eltelik az a kisidő,
Nem engednek senkit se közel, és
nem engednek sehová el titeket sem
csak gombokat nyomva, várjátok,
hogy jöjjek...

Na és most szeress

Kinn állnak a ház előtt,
lépéseket hallok,
be fogom engedni
és ott majd a bajnok
kereszt helyett a mellemen
összekulcsolt kezem alá
rakja a távkapcsolómat,
néha boldog voltam azér',
pedig nem is az volt a cél...

Csak az, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te,
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.
próbáld, hogy szeress,
próbáld, hogy szeretsz-e,
próbáld, hogy szeress,
legalább te.