Úgy Szeretnék

Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni
Szemed csillogására csak szótlanul felelni
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?

Minden egyes pillanat amit együtt éltünk
Emlékszem akkor még minden új dologtól féltünk
Arra, amikor egymás tekintetében elvesztünk
Pontosan tudtuk jól, hogy mi lesz majd a vesztünk
Engem egy olyan helyre vittél el, ahol sohasem jártam
Nem is tudtam, hogy lélekben mindig ide vágytam
Olykor fájdalmat okoztál, de sokkal több örömöt
Visszagondolva csak ennyit mondhatok, hogy köszönöm!

Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni
Szemed csillogására csak szótlanul felelni
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?

Minden egyes csókod felpezsdítette a vérem
Minden egyes mozdulatod a szívembe véstem
Soha nem véget érőnek tűnik ez a küzdelem
Ha bárki kérdezne mondd el, hogy szeretlek szüntelen!
Mikor mellettem voltál éreztem, legyőzhetetlen vagyok
Jöhet az óriás is, átviszem a diadalom
És a dalom, pedig elküldöm az én hercegnőmnek
Hogy emlékezzen rám, amikor a borúsabb idők jőnek

Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni
Szemed csillogására csak szótlanul felelni
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?

Álmomban csillagfényben fürdök veled, a tanúm csak a hold
A patak vize csobban halkan, s a múzsa lehajol
S a hajnal lassan ébredezve halkan oson körénk
S megnyugodva, elfáradtan ágaskodik fölénk
Szeretném, ha e pillanat nem múlna el soha
De az élet már csak ilyen, néha túl mostoha!
De ha a legborúsabb viharfelhők is gyűlnek majd felettem
Tudd meg te voltál az, akit őszintén szerettem!

Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni
Szemed csillogására csak szótlanul felelni
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?



Credits
Writer(s): Laszlo Lesi, Robert Lakatos, Peter Argyo, Wm Music Publishing Kft
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link