Húzom a kardot
Amikor húzza a féket a sors ki alólad, lóghat a lábad a szélben,
fekete bársony bárányokból felhőnyáj az égen,
akkor a hadművelet elterelő,
bátorság, nagy levegő.
Nyíllik az ernyő, a többi felejtő,
érkezik talpra a szándék
mindegy mit hoz a holnap,
ismerős a játék.
Nincsen a sors könyvébe semmi írva,
a sors egy analfabéta.
És ha úgy van kedvem, mától kezdve,
a seggére verhetsz néha.
Vagy ha úgy érzed, hogy megnézed,
ha túl kíváncsi a természet.
Ne lepődj meg, hogy ha itt-ott nincs ott,
egy-két-há-négy oldal!
De kóstoltam már én is, és higítottam borral.
Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
néha már tényleg nem értem én se.
Esztelen évek, hasztalan órák,
megsúgták, hogy felnő.
De ha megy magától, csak épp a fától
nem látja még az erdőt.
Rájössz, hogy nincs véletlen,
de, akkor már értelmetlen.
Botlik az úton, érti a garázs,
párnák közt az álmok.
Nem kell térkép, jó az irány,
behunyt szemmel is látod.
Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
néha már tényleg nem értem én se.
Vagy tudod, hogy inkább mégis,
húzom a kardot, megteszem én is.
Lesz, ami lesz, igen el nem ereszt,
végig csinálom csak azért is.
Ahogy fent, úgy lent,
ahogy jött, úgy ment.
Pont úgy!
fekete bársony bárányokból felhőnyáj az égen,
akkor a hadművelet elterelő,
bátorság, nagy levegő.
Nyíllik az ernyő, a többi felejtő,
érkezik talpra a szándék
mindegy mit hoz a holnap,
ismerős a játék.
Nincsen a sors könyvébe semmi írva,
a sors egy analfabéta.
És ha úgy van kedvem, mától kezdve,
a seggére verhetsz néha.
Vagy ha úgy érzed, hogy megnézed,
ha túl kíváncsi a természet.
Ne lepődj meg, hogy ha itt-ott nincs ott,
egy-két-há-négy oldal!
De kóstoltam már én is, és higítottam borral.
Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
néha már tényleg nem értem én se.
Esztelen évek, hasztalan órák,
megsúgták, hogy felnő.
De ha megy magától, csak épp a fától
nem látja még az erdőt.
Rájössz, hogy nincs véletlen,
de, akkor már értelmetlen.
Botlik az úton, érti a garázs,
párnák közt az álmok.
Nem kell térkép, jó az irány,
behunyt szemmel is látod.
Várj, vagy tudod, hogy inkább mégse,
legyen ez a mások tévedése!
Volt, ami volt, lesz, ami van,
néha már tényleg nem értem én se.
Vagy tudod, hogy inkább mégis,
húzom a kardot, megteszem én is.
Lesz, ami lesz, igen el nem ereszt,
végig csinálom csak azért is.
Ahogy fent, úgy lent,
ahogy jött, úgy ment.
Pont úgy!
Credits
Writer(s): Imre Kadar, Mate Molnar, Zsolt B Golyan, Erik Szabo
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
Other Album Tracks
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.