elVágyódva

A négy fal közé vagyok bezárva egyedül,
Ha megkérdezed hogy vagyok, azt mondom remekül.
Ha elmondanám az igazságot, hogy mennyire szenvedek,
Az lehet, hogy elrontaná és leszegné a kedvedet.
De kedvellek, sőt... ezért mosoly van az arcomon,
Nem segítek azzal, ha könnyem a szívedbe karcolom.
Te tettél beteggé, de Te vagy a gyógyszerem.
Átestem már síró kúrán és megannyi módszeren.
Semmi sem tett jót velem, nagyon gyenge jellemem,
Taszítalak, pedig szerelmed lehet ellenszerem.
A magány nem gyógyít, az írás nem kezel,
A gép nem gyógyír, a DELETE nem vesz el.
Elvágyódnék hozzád, örök börtönöm leszel,
Talán a közöttünk lévő rácsokon az idő majd reszel,
S ha majd a zárkán átlátsz és észreveszel,
A legboldogabb emberré és szabaddá teszel.

Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem
Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem

Megcsaltalak nem egyszer, megcsallak még ezerszer,
Számtalan alkalommal kívántam, te eressz el.
De nem tetted, maradtál, megfojtasz, felemelsz,
Az élet árvaságba taszít, mégis te nevelsz.
Bármennyire fáj, soha nem lehetsz több,
Mint ő, mint mi, mint ami vele sőt mi több,
A nyomába se érsz annak mit egykoron megálmodtam,
De büszkén ülök a vonaton amire jegyet váltottam.
Boldog vagyok veled, de otthon mégis ő karol át,
Néha sírnom kell, néha meg játszom a hős katonát.
Elvágyódom, hozzád, mégis tőle kapom mindazt,

Mire szükségem van érted, mit magadból nem adhatsz.
Karolj át erősen, csak néha engedj utamra,
Csak hagy nevezzek be a végtelennek tűnő futamra,
Tudom én, egymás mellett nem férhettek el,
A választás nem könnyű, de Ő T te meg R.

Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem
Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem

Elvágyódom, mert érzem, hogy rég nem megy,
A kapcsolatunkat már csak szenvedésnek élem meg,
Arról kéne szólnia, milyen jó melletted,
Milyen választ vártál amikor a kérdésed feltetted?
Miért változott meg minden? Miért lettél más mára?
A barátok fontosabbak a szerelmünk kárára,
Én meg csak várok rád, de tudom, hogy nincs mire,
Akinél csak második vagyok, annak nincs szíve,
Száz dalból raktál össze, darabról darabra,
Minden szép emlék súly, én meg szenvedek alatta,
Döntenem kell, én inkább két tűz közt égek el,
De nélküled nem megy, az élet úgysem érdekel,
Összeköt a múlt, a közös emlék ver rabláncra,
Könnyek között nevettünk bele a sors arcába,
Maradj még, bár tudom erre nem kérhetlek,
Elvágyódsz, mert érzed, hogy már rég nem megy.

Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem
Elvágyódom hozzád, mégis oly messze vagy tőlem
Hiába jössz, úgyis végem
Elvágyódom hozzád, mégis te jössz, ha kérem
Ne szólj, csak nézz, úgysem értem