Mondd ami faj

Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ
És bárki bármit csinál, az minden a te hibád
A holnapot nem látod, mindenki utál
Mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után

Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek
Nincsenek színek, nincsenek fények
Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba
Mert háború az élet és elhullik a gyáva

Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér
És csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj
Ha százszor kérded őt és százszor nem felel
Ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz

Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz
Mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz
Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal
És beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal

Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Hiába minden, úgyis vége
Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Úgyis vége

Mert én alig múltam 22 és elővett az élet
Hát kisírt szemmel néztem végig mikor, mire képes
Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott
Aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot

És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi
Én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni
Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden
Mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem

Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most?
És miért pont így? És folyton csak ezt kérdem
Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra
Hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta

Mert eltelt három év és nekem összejött az élet
Mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek
És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam
És ha rám néz akkor azt gondolja, "Büszke vagyok fiam!"

Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Hiába minden, úgyis vége
Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Úgyis vége

Én már gyerek fejjel értetlenül néztem
Míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem
Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam
Ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat

Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta
Hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza
Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet
Mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet?

És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném
Akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném
Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet
Az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet

Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja
Hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra
Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted?
Ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted

Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Hiába minden, úgyis vége
Hát mondd, ami fáj, az a múlt, a miénk
Hiába nézel fel az égre
És sírsz, odafent nem hallja az ég
Úgyis vége

Úgyis vége