Fanyarország
/A hatodik szóló 2008-ban.
Jelentések Fanyarországról.
Mikrofonnál a Sub Basszus szörny,
és az F, az U, az N, a K,
Faktor doromból a szövegünk alá.
Szedd alá!/
Csak a füvet nyírom a gőzölgő bitumenen,
Az őslakosok pacalt esznek az IQ teszten.
Együtt a félhomályban keressük a színeket,
Addig a vonat alól ellopják a síneket.
A csuklyában mindenkire rájön a csuklás,
Budapest, Budapest, de dzsuvás.
Na és a vidék, mint egy Romero-remake,
Egyiknek sanyarú másiknak savanyú hab a tortán.
Ízlett vagy nem én szeretem a szülőföldem,
Az anyanyelvem, mindörökké Fanyarország.
Magyarázd a mechanizmust ott ahol tolvajok,
Tiltják a lopást, mondd, mit vársz a holnaptól.
Ezért nem, csak a szépre emlékezem,
A bennem lakó ördögöt ezzel felébresztem.
Karikás ostorommal az orrotok hegyére,
Szálljon dicsőség Borsod-Abaúj-Zemplén megyére!
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!
Átlagon felüli külvárosi senkiházi,
De mégis hungarikum vagyok mint a Szentkirályi. Ácsi!
Úgy diktálom a tempót akár Talmácsi.
Nem rébuszokban beszélő pökhendi Rémusz bácsi.
A bisztró minden asztala lefoglalva,
Éjszakai járőr arcán a vállapja lenyomata.
Bla-bla-bla nincs kérdése,
Pénzcsipesszel a tenyerét véresre vakarja,
Vak nagymama rutinból kézimunkázik,
A sámán egy Kossuth téri bokorban fugázik,
A kiváló dolgozó passzióból kukázik,
A közjogi méltóság a szeme közé turházik.
Tombol az aranyeres járvány,
Rokikártyás Merdzsó parkol a járdán,
A vasfüggönyön át a nyugat pénzszagú szelei,
Álom luxus kivitelben, kontra Sziklák szemei.
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?
Mélyen tisztelt törvényhozó, csak az fáj,
Hogy nagyobb az állami apparátus, mint a középosztály!
Mutogatni kár, hiszen te is ott voltál,
A módszerváltozás óta már felnőtt egy korosztály.
Keserű szájíz avas, romlott a szotyi,
Nem ugyanaz, mint a keménydobozos tigris szofi.
Nyugodjon békében Hofi, téged ki inspirál?
Talán a magyar, tatár Dzsingiszkán: Mán doki?
Családfenntartó csirkével somfordál,
A pulya Bocskaiban féloldalt ül a soroglyán,
Metropoliszok között suhan az IC,
Uniós pénzből megásott pottyantós WC.
Ria-ria Vulgária,
Tenger nélküli Bulgária!
Netán megemelték a benzin árát?
Hát fektesd a kátyúra az úthibatáblát!
Nálunk a bankok húzzák be a szekeret,
Bálákba hordja a szél az importált szemetet.
Csikóstokányt, vöröshagymát kérek pitába,
Hogy kihúzzam magam és maradjak a bús picsába.
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?
Jelentések Fanyarországról.
Mikrofonnál a Sub Basszus szörny,
és az F, az U, az N, a K,
Faktor doromból a szövegünk alá.
Szedd alá!/
Csak a füvet nyírom a gőzölgő bitumenen,
Az őslakosok pacalt esznek az IQ teszten.
Együtt a félhomályban keressük a színeket,
Addig a vonat alól ellopják a síneket.
A csuklyában mindenkire rájön a csuklás,
Budapest, Budapest, de dzsuvás.
Na és a vidék, mint egy Romero-remake,
Egyiknek sanyarú másiknak savanyú hab a tortán.
Ízlett vagy nem én szeretem a szülőföldem,
Az anyanyelvem, mindörökké Fanyarország.
Magyarázd a mechanizmust ott ahol tolvajok,
Tiltják a lopást, mondd, mit vársz a holnaptól.
Ezért nem, csak a szépre emlékezem,
A bennem lakó ördögöt ezzel felébresztem.
Karikás ostorommal az orrotok hegyére,
Szálljon dicsőség Borsod-Abaúj-Zemplén megyére!
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban.
A múltat sírjuk hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek, ram-pa-pam-pam.
Azt mondd meg nekem Funk, ha tudjuk hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam!
Átlagon felüli külvárosi senkiházi,
De mégis hungarikum vagyok mint a Szentkirályi. Ácsi!
Úgy diktálom a tempót akár Talmácsi.
Nem rébuszokban beszélő pökhendi Rémusz bácsi.
A bisztró minden asztala lefoglalva,
Éjszakai járőr arcán a vállapja lenyomata.
Bla-bla-bla nincs kérdése,
Pénzcsipesszel a tenyerét véresre vakarja,
Vak nagymama rutinból kézimunkázik,
A sámán egy Kossuth téri bokorban fugázik,
A kiváló dolgozó passzióból kukázik,
A közjogi méltóság a szeme közé turházik.
Tombol az aranyeres járvány,
Rokikártyás Merdzsó parkol a járdán,
A vasfüggönyön át a nyugat pénzszagú szelei,
Álom luxus kivitelben, kontra Sziklák szemei.
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?
Mélyen tisztelt törvényhozó, csak az fáj,
Hogy nagyobb az állami apparátus, mint a középosztály!
Mutogatni kár, hiszen te is ott voltál,
A módszerváltozás óta már felnőtt egy korosztály.
Keserű szájíz avas, romlott a szotyi,
Nem ugyanaz, mint a keménydobozos tigris szofi.
Nyugodjon békében Hofi, téged ki inspirál?
Talán a magyar, tatár Dzsingiszkán: Mán doki?
Családfenntartó csirkével somfordál,
A pulya Bocskaiban féloldalt ül a soroglyán,
Metropoliszok között suhan az IC,
Uniós pénzből megásott pottyantós WC.
Ria-ria Vulgária,
Tenger nélküli Bulgária!
Netán megemelték a benzin árát?
Hát fektesd a kátyúra az úthibatáblát!
Nálunk a bankok húzzák be a szekeret,
Bálákba hordja a szél az importált szemetet.
Csikóstokányt, vöröshagymát kérek pitába,
Hogy kihúzzam magam és maradjak a bús picsába.
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért ücsörgünk egykedvűen a szarban?
A múltat sírjuk, hogy milyen volt hajdan,
A dobok peregtek ra-pa-pam-pam!
Azt mondd meg nekem, Funk, ha tudjuk, hogy baj van,
Miért a bajszunk alatt mormogunk halkan?
Halkan mormoljuk, hogy nem ezt akartam,
De miért nem teszünk ez ellen, hadd halljam?
Credits
Writer(s): Adorjan Csato
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.