Nyarejszakan a 67-es uton

Úgy mentél el, mint aki fáradtan lelép
És azt mondja, hogy ennyi volt,
és ebből már elég
Mint akinek nem maradt már
ereje küzdeni
És tudja jól, hogy senkin nem tud segíteni
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél.

Mentél és nem köszöntél senkitől sem el
Mint akit a folytatás már rég nem érdekel
A szíved súgta, nem tehetsz már
semmit ellene
És nem tudsz tovább élni vele, se nélküle
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél

Itt hagytál mindent és a csillagok
közt jársz
a szíved most már békében pihen
De ha megszólal egy dal,
és hallom a hangodat
Én úgy érzem, hogy itt vagy még velem

Elmentél úgy, hogy tudom,
készültél már rég
Azt mondtad, a fényből és a sikerből elég
Mint aki se veszteni, se győzni nem szeret
Mint egy öreg bölcs, aki még
mindig kisgyerek
De a 67-es úton, ha feltámad a szél
Nyáréjszakán rólad mesél

És a 67-es úton, nyáréjszakán
A hold ragyog, s a csend beszél tovább