Másképp, Mégis Ugyanúgy
Minden padlón töltött napomból, az volt a tanulság,
Hogy aki túl sokat akart, az bizony pórul járt,
Megtanultam értékelni, azt amit már elértem,
Néha csak úgy élvezni, az álmaimért cserében,
Élj a mában, ne a mának, de tervezz előre,
Ami elmúlt úgysincs már, de azért tanulj belőle,
Az okos mások hibáján tanul, a buta a sajátján,
Ha el is rontanátok valamit, csak kenjétek majd lazán rám!
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Leülni nem pálya, mozdulni végképp nem,
Olykor a plafonban jobb a műsor mint a tévében,
Kimenni nem jó, a szobám inkább a cellám,
Írnom kéne, de folyton csak hegyezném a cerkám.
Néha kevés, négy fal van, őszintén több kéne,
De otthon ülni bizonyítottan gyógyír az összképre.
Ne fáradj te sem, én is maradok pártatlan,
Messze még a film vége, sőt úgy érzem még vágatlan.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Másképp, mégis ugyanúgy, már nem üt meg a guta úgy,
Már nem érint olyan mélyen ha az élet nem úgy alakul,
Fogom az elmúlt éveket és majd azt veszem alapul,
Lehet egy kicsit görcsölök, majd elhajítom hanyagul.
Így lettem úrrá, s ha valaki cserbenhagyna,
A tapasztalat haszna, hogy mosolygok majd este rajta.
Nem hittem volna régen, hogy okosít a buta múlt,
De emiatt vagyok boldog ember másképp, mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire jó ez így, nem ez a végső állomás,
Bárhova visz az út, a végső tanulság mindig más,
Bármennyire nehéz, mégis a szívem előre húz,
Mindegy merre hív az út, végül minden egy helyre jut,
Nincs visszaút. Nincs visszaút. Nincs vissza út. Nincs vissza út.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Hogy aki túl sokat akart, az bizony pórul járt,
Megtanultam értékelni, azt amit már elértem,
Néha csak úgy élvezni, az álmaimért cserében,
Élj a mában, ne a mának, de tervezz előre,
Ami elmúlt úgysincs már, de azért tanulj belőle,
Az okos mások hibáján tanul, a buta a sajátján,
Ha el is rontanátok valamit, csak kenjétek majd lazán rám!
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Leülni nem pálya, mozdulni végképp nem,
Olykor a plafonban jobb a műsor mint a tévében,
Kimenni nem jó, a szobám inkább a cellám,
Írnom kéne, de folyton csak hegyezném a cerkám.
Néha kevés, négy fal van, őszintén több kéne,
De otthon ülni bizonyítottan gyógyír az összképre.
Ne fáradj te sem, én is maradok pártatlan,
Messze még a film vége, sőt úgy érzem még vágatlan.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Másképp, mégis ugyanúgy, már nem üt meg a guta úgy,
Már nem érint olyan mélyen ha az élet nem úgy alakul,
Fogom az elmúlt éveket és majd azt veszem alapul,
Lehet egy kicsit görcsölök, majd elhajítom hanyagul.
Így lettem úrrá, s ha valaki cserbenhagyna,
A tapasztalat haszna, hogy mosolygok majd este rajta.
Nem hittem volna régen, hogy okosít a buta múlt,
De emiatt vagyok boldog ember másképp, mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire jó ez így, nem ez a végső állomás,
Bárhova visz az út, a végső tanulság mindig más,
Bármennyire nehéz, mégis a szívem előre húz,
Mindegy merre hív az út, végül minden egy helyre jut,
Nincs visszaút. Nincs visszaút. Nincs vissza út. Nincs vissza út.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan tenném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Bármennyire szeretném,
Nem látom, merre visz az út,
Bárcsak fél komolyan venném,
Másképp mégis ugyanúgy.
Credits
Writer(s): Peter Somogyi, Roland Nyari, Robert Acs
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.