Mi Lenne Ha ...

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él
Alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él

Újra kezdjük elölről, és ne ahol szívünk búja ég?
De jó e az, ha lábunk megint kitaposott útra lép?
Hányszor, de hányszor próbáljuk meg újra még?
Ami az elején egészséges, később miért csupa sérv?
Csupasz érv, hogy csuda szép volt de buta kép, hogy csupa szív
Huh, de fura buja így, ez csábít és lecsupaszít!
Vegyük elő a telefont, ami kétségekkel tele font?
Nem írsz vissza, nem válaszolsz, a tanulságot le se vond!
Mese volt a bizalom, hogy boldogok lehetnénk?
Ez őszinteség, vagy csak azt hallom mit szeretnék?
Menj, bébi menj, inkább ne nézz vissza többé már
Én sajnálom, de a múltban az összes álmunk köddé vált!
Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe
Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe
De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát?
Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él
Alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él

Mi lenne, ha megcsókolnálak, lenne rá magyarázat?
És egy csókomból varázsolna egyetlen szád szava százat
Rég volt a búcsú, mégis megbántam már ezerszer
Mikor vége lett, csak azt kértem, hogy engem ne felejts el!
Hiába is próbálom, hisz minden szavam kevés lenne
Bármit is mondanék, nincs semmi, ami elérhetne
A hiányod már megszoktam, mondd meg miért vágyom rád?
A döntést, amit Te hoztál, ma mégis elátkoznád
Sírva mondtad ki, már akkor tudtad hiba volt
De az idő, ami eltelt, most végül engem igazolt
Te a csókod hagytad a számon, én egy könnycseppet az arcodon
Bármit tettem, megbántam, Te tudod hozzád tartozom
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem
Megköszönném, amit kaptam, de jobban fáj a hiányod
Légy velem, ne titkoljuk, nekem nem számít, hogy ki látott

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él
Alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él

Mi lenne, ha kitörölnék mindent amit tettem
És egy mozdulattal elsöpörném mindezt körülöttem
Ha egy napot másként élnék meg, a múltamban csak egyet
Talán én is úgy élhetnék, ahogy mások ezt az egyet
Nem látom már meg, de néha gondolok még arra
Mi lett volna, ha a kezdeteknél nem fordulok balra
Ha könnyebb úton indulok el, az életemmel szemben
Talán más lennék és nem jutottam, volna ilyen messze
Nem vett volna körbe annyi irigység, mit kaptam
Nem vesztettem volna annyi barátot a harcban
Bár nem tékozoltam volna el a szerencsém egy álomért
Ó miért használok egy nyelvet, amit mindenki máshogy ért
A fényen túl a szívem megszakad, ha visszagondolok
Mennyi minden repült el a kezemből, mit adtatok
De mennem kell, bárhogy is fáj, úgysem lesz jó
Ha mellettem állsz, nekem nem kell más, csak egy szó

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él
Alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Mikor alszik a táj, csendes az éj

Mikor alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él
Alszik a táj, csendes az éj
Nem száll a levél, nem zúg a szél
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él