Módszertan

Lennie kell indoknak, ha már résnyire nyílik a száj
Bár a gyomor nem lesz tele vele, de a fénytől hízik a máj
A fejetek felett villanykörték: rég nem izzik a szál
Bár a népnek ízlik a szar
Nektek könnyű így igazán
Számtalan koponya van még, amin soha nem kopogott szellem
Így harcképtelen a tőletek eredő butaság rohamok ellen
De nem titkolom a tervem: Megszerzem az orvosságot
Hogy a karóhoz láncolt, csontvázzá vált ebet eloldozzátok
Rögös az út, jeges a szél, de gyorsan szedem a lábam
A szívem a régi, a szemem új és szó nem marad a számban
A szívem a régi, a szemem új és szó nem marad a számban
A szívem a régi, a szemem új és szó nem marad a számban

Nem maradok szótlan, csak szóltam
A lényeg, hogy rendezve legyen a számla
Mikor kiszálltam, magam után csak a kulcsot a zárba'
Túl sok lenne az ára, ha ebben a mederben maradnánk, mert
Magunkat tagadnánk meg, ha nem ragadnánk meg

Ember, nekem a gangem penge
Engedd meg, ne kelljen érdekeljen engem a bang bang!
A legszebb ebben, semmin nem kell megszenvednem
Vagy nem kell megszeppennem, meg mindig messzebb mennem
Akkor is mondom a magamét majd, hogyha kételyek lesznek bennem
Sietek, skrt, a körforgalomban meg írom a kört
Skippet rakok a napra, csak szívom a füvet, meg iszom a sört
Sietek, skrt, de ha meglátom a rendőrt, dőlt
Vagy skippet rakok a tagra, a turbo tölt
Lassú a Falu, hosszú a halu'
Ha vele a Sör És a Fű
Hallod, az áramlatban, ha mindenki élőhalott
Leszek élő hal ott, és úszok a vakság tengere mélyén
Hisz én hiszem, hogy a mélyvízben is kinyílik a szem
Majd ha én a fényt leviszem
Csontok, koponyák lettek a hús-vér valóságból
Mély álomban a lelkek, a kess meg csak ego, vágod?
Kérjen számon, ki nem érti meg ezt a számom
Nem lesz lakat a számon, halad a szánom
Szépen húzza a részvét, nem magamat szánom

Nem maradok szótlan, csak szóltam
A lényeg, hogy rendezve legyen a számla
Mikor kiszálltam, magam után csak a kulcsot a zárba'
Túl sok lenne az ára, ha ebben a mederben maradnánk, mert
Magunkat tagadnánk meg, ha nem ragadnánk meg

Hogyha eszembe jut a Tejút közepén a fekete lyuk
Beüt az érzés, minek teszek egy lépést is
Ha a végén nincsen kilincs vagy kincs, ami csillog
A csillagok vezetnek, ezeknek kezébe nem teszek semmit
Nézek farkasszemet magammal az időn keresztül
Nem ereszt a gondolat, fojtogat, mi van, ha van egy ajtó az űrben
Hogy élem az életem, a lelkem a kulcs, és nem törhetem bele a zárba
A szívem' a számon, a szemeim száma az három
Az asztrálsztrádán száguldok, és ship-en is stabilan állok
Most már minden világos, látod?

Nem maradok szótlan, csak szóltam
A lényeg, hogy rendezve legyen a számla
Mikor kiszálltam, magam után csak a kulcsot a zárba'
Túl sok lenne az ára, ha ebben a mederben maradnánk, mert
Magunkat tagadnánk meg, ha nem ragadnánk meg