Hórusz

Elbújnék, ha tudnék, de a tarkójára is szemet növesztett
Az őszinteség megvéd, ha a koponyád falai közül ki nem engeded
A koponyád falai közül ki nem engeded

A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet
Megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek
Egy bőrönd tele kételyekkel
S a kudarcoktól kérges tenyeremmel
És könnyes szemeimmel
Tüskés fülét megmarkolva madárként szállok egy másik fa ágára
De a realitás itt is fészket vetett
És repülni nem tudó fiókák száza
Hullik hamis ígéretek áztatta pocsolyába

A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet
Megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek
Egy bőrönd tele kételyekkel
S a kudarcoktól könnyes szemeimmel
Szállok egy másik fa ágára

Szemellenzővel a fejeden, nem túl meglepő, hogy nem látod
A keresztedtől a lángoló erdőt

Változni talán akkor fogok, ha az alkotó elsimít
A kiábrándulás által korrodálódott csorbás gyalujával

A félelem tüzes tengere felett, hitetlenkedve csapkodom a szelet
Megfáradt szárnyaimmal, hogy a megnyugvás partjára érjek
Egy bőrönd tele kételyekkel, s a kudarcoktól kérges tenyeremmel
Álmaim ajtajának kilincsét engedem el



Credits
Writer(s): Zoltan Tomasovszki, Peter Por
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link