Pusztulás I

Nagyon unom már, hogy minden héten
Vörösre festi a járda a térdem
Mert minden fájó gondolatom
Üres poharak mélyére kell elzárnom

Üres poharak
Üres kilátások
Beteg, hamis tettekkel a jövőmnek aláások
De hiába kopogtatsz üveges tekintetem ablakán
Úgysem változom meg, nem hallgatok rád
Mert cserepes ajkaimról leperegnek
Leperegnek a józan gondolatok

Nagyon unom már, hogy minden héten
Szédülten ülök a járdaszegélyen
És minden éjjelem megismétlem
Nagyon unom már, hogy minden héten
Vörösre festi a járda a térdem
Mert minden fájó gondolatom
Törött szilánkok között kell megtalálnom

Ha lángolna a világ, én már azt sem venném észre
Várhatom én a pillanatot, hogy mikor kerülök képbe

Mert az égbolton a fekete csillagok
Semmire sem vetnek fényt
Nem találom utamat
És nem találom a reményt
Nem találom a reményt

Őrizd meg az utolsó cseppet
Mert ez lesz a végén
Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket

Őrizd meg az utolsó cseppet
Mert ez lesz a végén
Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket

Őrizd meg az utolsó cseppet
Mert ez lesz a végén
Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket

Mert a végén ez lesz az utolsó csepp
Őrizd meg mindkettőnket
Őrizd meg mindkettőnket

Mert a végén ez lesz az utolsó csepp
Őrizd meg mindkettőnket
Őrizd meg mindkettőnket

Mert a végén a nyomorúság lesz az utolsó csepp mindkettőnknek
Mert a végén a nyomorúság lesz az utolsó csepp mindkettőnknek
Mindkettőnknek



Credits
Writer(s): Andras Smid, Bence Mihaly Mezei
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link