Most Csak Ember

Megharagudtak énrám már a holtak
Hát tudnak mégis gyűlölködni ők
Amit velem együtt cinkosan titkoltak
Most egyszerre durván napvilágra jött

A jellemhibák az apró rusnya tettek
Egy álomban éppen üldöznek vadul
Amit tettestársként velem elkövettek
Az most rám vall mind az én nyakamba hull

Igazuk van ők biztos látják vétkem
Hogy a formát egyben kéne tartanom
Hiszen a lélektestem a felszentelt edényem
Vajon mitől lesz benne méltó tartalom?

Hagyjatok békén halottak
Mennyivel könnyebb lenne az élet
Ha nem zaklatna fentről senki
Csak a földi dolgok kellenének nekem

Oka volt ennek nyilván szent oka
Különben miért is gyötörnének így?
Semmi sem csak az élők dolga soha
És a holt is lehet haragvó irigy

Igen irigy, ha látja a semmi tékozlásom
És utálkozik, ha az életem hazug
És úgy fogja fel, hogy őt gyalázom bántom
Hogyha nem hallom, amit a mentségemre súg

Hát hagyjatok békén halottak
Mennyivel könnyebb lenne az élet
Ha nem zaklatna fentről senki
Csak a földi dolgok kellenének

Hagyjatok békén halottak
Mennyivel könnyebb lenne az élet
Ha nem zaklatna fentről senki
Csak a földi dolgok kellenének nekem

Még az is lehet, hogy nem magasztos ő se
Csak vagdalkozik itt öntudatlanul
És egy gyarló lény kis távérzékelője
Most megbolydul ettől, de jót azt nem tanul

Hát hagyjatok holtak ha úgyis itt kell lennem
Hadd intézkedjek önmagam felől
És magam ítéljek legyek most csak ember
Akit a szellemkapcsolat meg nem jelöl

Hát hagyjatok békén halottak
Mennyivel könnyebb lenne az élet
Ha nem zaklatna fentről senki
Csak a földi dolgok kellenének

Hagyjatok békén halottak
Mennyivel könnyebb lenne az élet
Ha nem zaklatna fentről senki
Csak a földi dolgok kellenének nekem

Jó volna még, ha szeretnétek újra
És én lehetnék megint puszta matéria
Ez egyszer hagyjátok hadd bízzam magam az úrra
Hadd legyen úrrá rajtam ez a szent misztéria