Utazós Dal

Ha a Lelked viszi léptem rögös ösvényeiden,
Jöhet tűz, ár, jöhet orkán, az utam nem vész el.
Magas erdő, szines égbolt hajol ösvényemre,
Ez a szépség új háladalt ír szivembe.

Ez az út, mit nekem adtál gyönyörű, s néha fáj,
De előttem a kereszted és csillagod már.

Ha az éjjel hideg árnya lepi ösvényem el
Csak a Hajnalcsillagfény ragyog és vezérel.
Szakadékból helyes útra aki elvezettél,
A vezérem, utitársam, uticélom lettél.

Ez az út, mit nekem adtál gyönyörű s néha fáj,
De előttem a kereszted és csillagod már.
Ez az út, mit nekem adtál gyönyörű s néha fáj,
De előttem a kereszted és csillagod már.

Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,
Veled lendüljön a léptünk, ó hű vezérünk!
Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,
Veled lendüljön a léptünk, ó hű vezérünk!
Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,
Veled lendüljön a léptünk, ó hű vezérünk!
Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,
Veled lendüljön a léptünk, ó hű vezérünk!

Ez az út, mit nekem adtál gyönyörű, s néha fáj,
De előttem a kereszted és csillagod már.
Ez az út, mit nekem adtál gyönyörű, s néha fáj,
De előttem új égbolt és új föld, mi vár.