Szanatórium '86 -májusi üdvözlet Leonard Cohennek-

Úgy is lehetne kezdeni, hogy május,
Hogy még ilyen májust egyik év sem hozott,
Egy szívbeteg évtized fürdőzik fényben,
Egy rosszul öltözött, egy állami gondozott,
Az orgonabokrok tövében pihen,
A virágzat fölötte színpompás sátort feszít.
Hát így lehet májusban halódni szépen,
E szépséges dalban, mely épp képződik itt.

E szépséges, jóságos dalban én mondom:
"Na, árva nyolcvanas, jó öreg cimbora!
Egy nagy adag fagyira befizetlek téged,
Azt elnyalogathatod, míg elnyílik az orgona.
Azt elnyalogathatod, míg elnyílik az orgona.

És benyalhatod magad az évtizedbe szépen,
Mint hamisító bandába éhező rajztanár,
És így jut majd nekünk is öröklét benned,
Tíz évünk árán, mit félig felnyaltál te már.

Az éveket felnyalod, és beteg vagy ettől,
Vagy mástól netán, bizton nem tudható,
Az orgonabokorban fekszel és bűzlesz,
És körben szép tavasz, és krémfagylalt kapható.
És körben szép tavasz, és krémfagylalt kapható.

És ennyi fog talán csak fennmaradni rólad,
És rólunk meg annyi, hogy nem pusztultunk veled,
Mert túlélünk, barátom, ideje tudnod,
Hogy egy-két májust bevárunk itt nélküled.
Mert túlélünk, barátom, és azt kívánjuk
Álmunkban se jöjjön több ilyen évtized.
Mert túlélünk, barátom, és azt kívánjuk
Álmunkban se jöjjön több ilyen évtized."