Parkoló

A csókod a legjobb Labello,
Meg a tiéd a legjobb canelloni.
Mire vársz már? Én nem bírok magammal.
Kijövünk mi együtt, mint Chaplin a kalappal.

Hol a kezed? Én már nem szeretek sétálni egyedül.
A szemedben ajtó hegedül.
Karibi-tenger lesz a Balatonból,
Ha beteszed a kisujjad rögtön tombol a testem.
Mosolyodból festem ki,
Mint Picasso anno vagy Angeli.

Nem vagy műanyag és nem vagy betonból.
Nem vagy hazudós, nem vagy Columbo.
Nem nézed az e-mailem, nem nyomsz agyon.
Tudom hogy melletted jó lesz egy rossz napon.
Attól hogy látlak végre én is látom már magamat.

Állok a kádnál téged nézve.
Ami volt már nem fáj, ami volt már nem fáj.
Ennél a srácnál (ennél a lánynál) így elnézve,
Parkolni nem kár. Parkolni nem kár.

Yo...

Sokáig kerestem, erre mit találok?
Egyél meg reggel, mint egy mézes kalácsot.
Rántotta meg kávé az asztalon vár rám.
Melletted kelni egy valóra vált ábránd.
Nem nagy ügy tudom, de nekem igen számít.
Megkaphatnál bárkit, de én kellek neked.
Lehetek a sebedre a Betadine.
Lehetek a hősöd, mint régen az Aladdin.

Ja, egy dáma az utcán, nagy lárma az ágyban.
A WC-n, az asztalon, egy könyvtárban.
Mindenhol akarlak mindenhogy meg,
Mindenhogy akarlak mindenhol.
Nem vagy pletykás és nem vagy kényes.
Nem vagy sótlan inkább édes.
Szinte már petting mikor nekem főzöl,
Készítsd ki amíg a leves gőzöl.

Állok a kádnál téged nézve.
Ami volt már nem fáj, ami volt már nem fáj.
Ennél a srácnál (ennél a lánynál) így elnézve,
Parkolni nem kár. Parkolni nem kár.

Állok a kádnál téged nézve.
Ami volt már nem fáj, ami volt már nem fáj.
Ennél a srácnál így elnézve,
Parkolni nem kár. Parkolni nem kár.