a teljesség felé

Esküszöm, hogy nem fogok hányni
Mondtam a taxisnak az Astorián
Aztán persze, hogy széthánytam mindent
És pénzem sem volt egyáltalán
De ez nem csak az én hibám, nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni
Csak egy elrontott éjszaka vége
És úgyse fogok rá emlékezni
Úgyhogy szétvertem az öklöm egy trafóház ajtaján
És felszálltam a buszra ami hazavitt hozzád

Egymillió hétszázezer ember figyeli minden lépésemet
Mégis ez az egyetlen város
Ahol viszonylag szabad lehetek
Pedig csak akkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni
De próbálj meg olyan helyen élni,
Ahol csütörtök este nincsen semmi

Akármilyen meglepő mégiscsak ezek a legszebb éveink
Felkelünk
Dolgozunk
Berúgunk
Lefekszünk
Felkelünk megint
Farmerdzsekiben járok és próbálok leszokni mindenről
A falnak támaszkodva szívom az utolsó slukkot az utolsó cigimből
mielőtt elnyomnám a csikket mint a kisebbrendűségi
Fiatal vagyok és fáradt de legalább értem, hogy miért vagyok még itt

Akármilyen meglepő mégiscsak ezek a legszebb éveink
Felkelünk
Dolgozunk
Berúgunk
Lefekszünk
Felkelünk megint

Annyira utálom amikor
Felteszem valamire az életem
Aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban csak úgy mellékesen

Akármilyen meglepő mégiscsak ezek a legszebb éveink
Felkelünk
Dolgozunk
Berúgunk
Lefekszünk
Felkelünk megint

Akármilyen meglepő mégiscsak ezek a legszebb éveink
Felkelünk
Dolgozunk
Berúgunk
Lefekszünk
Felkelünk megint



Credits
Writer(s): Benedek Szabo
Lyrics powered by www.musixmatch.com

Link