haver
előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik
a lehúzott redőny résein át néztük, hogy hajnalodik
bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig,
és álltuk a félelem óránként ránk törő hullámait
a vécé hideg csempéjéhez szorítottam a homlokomat
és imádkoztam, hogy örökké tartson ez a pillanat
vagy ha nem is a pillanat, hát akkor legalább a délután
és maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán
de hiába vártuk, hogy történjen valami
mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
szétszóródtunk szegedre, pécsre,
felszálltunk a hévre vagy egy londoni gépre
vagy otthon maradtunk, a legmesszebb mindenkitől
de évente kétszer még felhívjuk egymást és találkozunk
és próbálunk pont annyit meginni, amennyit régen tudtunk
aztán legkésőbb éjfélkor szédülve, köpködve elindulunk
a házakba, amikben örökre elmúlt a gyerekkorunk
és hiába várjuk, hogy történjen valami
mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
visszamegyünk szegedre, pécsre,
felszállunk a hévre vagy egy londoni gépre
vagy otthon maradunk, a legmesszebb mindenkitől
előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik,
a lehúzott redőny résein át nézük, hogy hajnalodik
bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig,
mintha tízezer éve lett volna, és egyre csak távolodik
a lehúzott redőny résein át néztük, hogy hajnalodik
bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig,
és álltuk a félelem óránként ránk törő hullámait
a vécé hideg csempéjéhez szorítottam a homlokomat
és imádkoztam, hogy örökké tartson ez a pillanat
vagy ha nem is a pillanat, hát akkor legalább a délután
és maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán
de hiába vártuk, hogy történjen valami
mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
szétszóródtunk szegedre, pécsre,
felszálltunk a hévre vagy egy londoni gépre
vagy otthon maradtunk, a legmesszebb mindenkitől
de évente kétszer még felhívjuk egymást és találkozunk
és próbálunk pont annyit meginni, amennyit régen tudtunk
aztán legkésőbb éjfélkor szédülve, köpködve elindulunk
a házakba, amikben örökre elmúlt a gyerekkorunk
és hiába várjuk, hogy történjen valami
mindegy, hogy mi, csak legyen már valami
visszamegyünk szegedre, pécsre,
felszállunk a hévre vagy egy londoni gépre
vagy otthon maradunk, a legmesszebb mindenkitől
előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik,
a lehúzott redőny résein át nézük, hogy hajnalodik
bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig,
mintha tízezer éve lett volna, és egyre csak távolodik
Credits
Writer(s): Benedek Szabo
Lyrics powered by www.musixmatch.com
Link
© 2024 All rights reserved. Rockol.com S.r.l. Website image policy
Rockol
- Rockol only uses images and photos made available for promotional purposes (“for press use”) by record companies, artist managements and p.r. agencies.
- Said images are used to exert a right to report and a finality of the criticism, in a degraded mode compliant to copyright laws, and exclusively inclosed in our own informative content.
- Only non-exclusive images addressed to newspaper use and, in general, copyright-free are accepted.
- Live photos are published when licensed by photographers whose copyright is quoted.
- Rockol is available to pay the right holder a fair fee should a published image’s author be unknown at the time of publishing.
Feedback
Please immediately report the presence of images possibly not compliant with the above cases so as to quickly verify an improper use: where confirmed, we would immediately proceed to their removal.